Nincs ember, aki képes lenne pontosan megmondani, mekkora szeletet szakít ki a reklámpiacból a hirdetési újságok bevétele - állítják szakemberek -, akik szerint azért nem lehet megbecsülni a piacot, mert az ellenőrizhető médiumok mellett számtalan lokális kiadvány igyekszik a kis- és mikrovállalkozások sűrűjéből merítve fennmaradni. Ezeknek a forgalma, felületértékesítési stratégiája lényegében láthatatlan.
A szakértők szerint az sem egészen tisztázott, hogy mit nevezünk ma reklámújságnak. A klasszikus értelemben vett reklámkiadványok, mint annak idején a Budapesti Piac volt, ma már tartalmat is adnak a fogyasztónak. Ezt alapul véve lényegében egy kerületi lokális kiadvány is minősíthető reklámújságnak, illetve azok a kiadványok, mellékletek is e kalap alá kerülnek, amelyeket a nagynevű heti-, havi- vagy napilapok szerkesztőségei készítenek vagy "húznak be" a lapszámba.
A kiadók, a reklámpiachoz hasonlóan, erősen tematizálnak és nevükkel lényegében lefölözik azt a fizetőképes réteget (közép- és nagyvállalati szektort), amelynek fontos a médiajelenlét és nagyságából fakadóan nemcsak termékéről és szolgáltatásairól, hanem szervezeti felépítéséről, tevékenységéről is van mit mondania. A klasszikus hirdetési újságok viszont lényegében az olyan kisvállalkozásoknak adnak felületet, amelyeknek nincs annyi pénzük, hogy a vezető médiumokban jelentessék meg termékeiket és esélyük sincs arra, hogy azok foglalkozzanak velük.
Ám az ilyen reklámújságok hatékonyságáról szóló vélemények megoszlanak. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint a hirdetési újságok jelentős része be se jut a fogyasztó háztartásába, a levelesládából viszonylag gyorsan a szemetesbe kerül. Tanácsot adni ugyan nem tud és nem is adhat cégeknek, hogy hol hirdessenek, de véleménye szerint a jövőben komoly fejlődési lehetőség mutatkozhat a lokális terjesztésű, például kerületi lapok piacán, ezek olvasottsága folyamatosan erősödik, fennmaradásuk érdekében pedig rendszerint nagyobb reklámfelületet kínálnak, mint tartalmat.
