Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az úgynevezett kisadók alkalmazása egyáltalán nem jellemző Európában. Nem tipikus sem az adóztatás alá vont termékek, szolgáltatások, tevékenységek köre, de az sem, hogy egy adónem bevételeivel ne a központi büdzsé gazdálkodjék.
Csak elvétve jelenik meg, akkor is leginkább valamilyen környezetvédelmi adó vagy járulék formájában, ilyet például Írországban alkalmaznak. Ám ezek a bevételek nem külön kis kasszákba, hanem a központi költségvetésbe folynak - derül ki a PricewaterhouseCoopers (PwC) lapunk kérésére végzett felméréséből. Vagyis a Magyarországon alkalmazott tipikus kisadók (ide tartozik a rehabilitációs hozzájárulás, a szakképzési hozzájárulás, az innovációs járulék és a kulturális járulék) a kontinensen igencsak furcsa és különleges képződmények.
Utóbbi, vagyis a kulturális járulék pedig egyenesen kuriózumnak tekinthető Európában: a PwC szerint ugyanis ilyen típusú kultúrafinanszírozást sehol sem működtetnek - legalábbis a felmérés alá vont államokban (Lengyelország, Hollandia, Oroszország, Szlovénia, Svájc, Csehország, Írország és Németország tartozott ide) bizonyosan nincs ilyen.
A kultúra pénzügyi finanszírozására létrehívott, és nem a központi költségvetés részét képező adónem egyetlen említett országban sincs. A kultúra pénzügyi finanszírozása a központi, illetőleg a helyi (Németországban szövetségi állami, Svájcban szövetségi kantoni) költségvetésből történik.
A magyar kulturális járulékhoz hasonlítható egy lengyel modell, ez azonban nem a kultúra támogatásához kapcsolódik elsősorban.
Lengyelországban speciális járulékot kell fizetni az alkoholtermékek reklámja után, emellett afféle tárcaadóként működik a tévé-előfizetés rendszere is (ezt Magyarországon is meg kell fizetniük a szállásadással foglalkozó vállalkozásoknak). Az alkoholreklámok járulékából befolyt bevételt a helyi sportminisztérium kezeli, a tévédíjak pedig a közszolgálati televíziók és rádiók kasszájába kerül.
