Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kényszer szülte megoldásnak nevezte a Balaton-törvény módosítását egy a közelmúltban Balatonfüreden tartott, a tervezetet véleményező fórumon tucatnyi tóparti település polgármestere. A Balaton védelme érdekében hozott, 2000-től hatályos törvény eredetileg 2005 végéig adott türelmi időt arra, hogy a szennyvízcsatorna-hálózatot, illetve a szükséges tisztítómű-kapacitásokat kiépítsék, építési engedélyt pedig csak a már megfelelő infrastruktúrával bíró helyeken adjanak ki. A rendelkezés elsősorban azokat a parttól néhány kilométerre lévő kistelepüléseket hozta nehéz helyzetbe, amelyek a különböző fejlesztési programokból is kimaradtak. Nem csoda, hogy időközben a határidőt 2007 végéig meghosszabbították, de az sem, hogy pénz azóta sem állt a házhoz. A Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) adatai szerint jelenleg a több mint 110 háttértelepülés közel felén már nem lehet jogerős építési engedélyt kiadni. Bóka István, Balatonfüred fideszes polgármestere, a Balaton Szövetség alelnöke szerint már a módosítás előtt is azt javasolták, hogy a határidőt ne 2007, hanem 2009 végéig hosszabbítsák meg, hiszen a szennyvízhálózat kiépítésének egy sor településen nincs realitása. Nem véletlen, hogy a háttértelepülések egy része nem akar a Balaton kiemelt üdülőkörzetébe kerülni (a tervezet szerint az ide tartozók száma tizenöttel nő). A dinamikusan fejlődő zalai Kehidakustány polgármestere, Lázár István például kifejezetten örül, hogy lemaradtak a listáról, jóllehet őket is megvizsgálták a csatlakozásra javasoltak között. Szerinte a Balaton-törvénybe foglalt szigorú szabályok, elsősorban az építészeti előírások, nem váltak volna hasznára a gyógyfürdőjéről már külföldön is ismert településnek, ráadásul ha belépnek, a közelmúltban elkészült rendezési tervüket is módosítani kellett volna. A polgármester hozzátette: ha a kiemelt üdülőkörzetbe tartoznának, nehezebben tudnának belterületbe vonni újabb telkeket. Megítélése szerint a háttértelepülések jelentős részének, különösen a szűkös források mellett, időre van szükségük ahhoz, hogy felzárkózzanak. A kiemelt üdülőkörzetbe, következésképp a törvény hatálya alá tartozik majd négy somogyi település, Ádánd, Nagyberény, Nyim és Som. A közeli, már évek óta a kiemelt körzetbe tartozó, az M7-es autópályától és a kiliti repülőtértől mindössze néhány kilométerre lévő Ságvár polgármestere, Kecskés Gábor szerint hiába vonzó a befektetők számára is a mintegy kétezer lelket számláló falu, csatornahálózat nélkül sem üdülőfalut, sem golfpályát, sem logisztikai központot nem lehet építeni. Arról nem beszélve, hogy a település területe sem növelhető, pedig számottevő igény lenne rá.
A törvénymódosítás egyik szószólója Schumacher József, Balatoncsicsó polgármestere volt - nem véletlenül, hiszen kutyaszorítóba került az önkormányzat, miután telkeik jelentős részét évekkel ezelőtt beépítési kötelezettséggel adták el. Hasonló a helyzet szinte az egész északi parton, például a Káli-medencében is. Balatoncsicsó és másik négy környékbeli település csatornahálózatának terve már 2003-ban elkészült, ám a közel hárommilliárd forintos beruházás megvalósítására csak a közelmúltban nyílt esély, egy pályázat révén. Azt még ma sem tudni pontosan, hogy mi valósul meg és mikor. A háttértelepülések azt szorgalmazzák, hogy a csatornázási határidőt 2015-ig hosszabbítsák meg.
A térség turisztikai szakembereinek, sőt polgármestereinek többsége is úgy véli, az a legnagyobb baj, hogy mind a mai napig nem tisztázott pontosan, milyen mértékű beépítés szolgálja a tó, illetve mindenki jövőjét, különösen a védett övezetekben. Az egyértelmű, hogy a helyhatóságok és magántulajdonosok a beépíthetőség növelését szorgalmazzák, a törvénymódosítás előkészítésekor ezt állapította meg a VÁTI által készített tanulmány is. Szikora Ferenc balatonlellei borász szerint ha a törvény nem szab határt, a szőlők helyén, különösen az autópálya mentén, hamarosan bevásárlóközpontok, piacok, logisztikai létesítmények, jobb esetben golfpályák lesznek. Szikora szerint nem csoda, hogy sok földtulajdonos nem tud ellenállni a csábító ajánlatoknak, a helyi önkormányzatok pedig szorgalmazzák a belterületbe vonásokat. Bár a tóparti helyhatóságok jelentős része így vagy úgy eleget tett a törvényben meghatározott kötelezettségének, s növelte a parti sáv hosszát - ha másképp nem, szabad strandot csináltak a fizetősből -, ebben az ügyben is felemás a helyzet. Klasszikus példa rá a Club Aliga sorsa, ahol ráadásul a balatonvilágosi üdülőtulajdonosok hosszú évek óta követelik, hogy az egykori pártüdülő strandja szabadon használható legyen. A Balaton-törvényhez kapcsolódó kártalanítási rendelet itt és másutt is lehetővé teszi a megegyezést - más kérdés, hogy van-e erre pénz vagy hogy a folyamatot mennyire képes lassítani mondjuk egy-egy jó kapcsolatokkal rendelkező tóparti telektulajdonos.
