Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A miniszterelnök önt is felkérte tagnak abba a bizottságba, amely a feketegazdaság kifehérítésből származó költségvetési bevételeket auditálja. Mire jutottak szeptember óta?
- Az volt a feladatunk, hogy a költségvetési folyamatokat elemezve megvizsgáljuk, milyen mértékű adóbevételek keletkeztek a gazdaság fehéredéséből. Terveink szerint február közepén adjuk ki első jelentésünket, amelyben mindenekelőtt azt definiáljuk, hogy mit értünk fehéredésen és megjelöljük, hogy számításaink szerint hány milliárd forinttal fehéredett a gazdaság 2007-ben.
- Magyarország versenyképessége elmarad a környező országokétól. Milyen lehetőségeket lát ennek visszaszerzésre?
- Csökkent az ország versenyképessége, és reális a félelem, hogy a jövőben tovább romlik - ezt kell megakadályozni. Korábban a Joint Venture Szövetség azt mondta, hogy komoly versenyhátrányt jelent a közszféra elmaradt reformja: itt az utóbbi időben elindultak azok a kedvező irányú változások, amelyeket szerencsére már nem lehet megállítani. Ezt követően a versenyképesség javítása érdekében az adórendszerre fokuszáltunk. Ám míg ma nagyon sokan az adózást morális oldalról közelítik meg, mi épp fordítva gondoljuk: nem a gyenge adómorál az elsődleges probléma a magyar társadalomban, hanem az adótudatosság hiánya. Felnőtt Magyarországon két-három generáció, amelyik nem látja a kapcsolatot az adók és a közszolgáltatások között. Hiányzik az a tudati bázis, amelyre bármilyen adószerkezeti váltás során építeni lehetne.
- Vagyis nem az adók mértéke a legfőbb probléma?
- Idehaza hiányzik a világos kapcsolat a fizetett adóink és a nagy elosztórendszerek, az állami, önkormányzati kiadások között. Ebből a szempontból még rosszabb a helyzet, mint a dél-európai országokban, hiszen például az olasz vállalkozó sem szeret adózni, ha teheti, "takarékosan" fizeti be az adóit, de azért ő tudja, hogy miből mi lesz. Az adózás céljáról, értelméről a befolyó adók felhasználásának követhető bemutatásán keresztül lehet csak meggyőzni az érintetteket. Addig nem fog változni a gyenge adómorál - ami az adótudatosság hiányának következménye -, amíg nem válik a társadalom minden tagja számára érthetővé, beláthatóvá, hogy a nem fizetők helyett is a tisztességes adózók fizetnek. Ha elnézzük az adóelkerülést, ha magunk között felmentést adunk az ügyeskedőknek, azzal csak konzerváljuk, sőt tovább rontjuk a helyzetet, aláásva mindannyiunk jövőjét. A tudati oldal megváltoztatása elkerülhetetlen - és ez nem egyéves program.
Az összadóterhelést illetően nemzetközi összehasonlításban egyébként nem állunk nagyon rosszul, ám az adók jelenlegi szerkezetét tekintve nem érzik a vállalkozók, hogy ez számukra az a mérték, amely segítené a versenyképességüket.
- Mára már megcsontosodott az a vélemény, hogy az élőmunka terheinek csökkentése az egyetlen és üdvözítő lehetőség az adórendszer versenyképességi problémáinak megoldására.
- Magyarországon a bérköltségek a bérek növekedésével nőttek meg az elmúlt húsz évben, ugyanis a kezdeti nagy bérkülönbség - ami a hazai és a nyugat-európai bérek között fennállt - valamelyest csillapult, ugyanakkor az elvonás mértéke nem változott. A bérek felzárkózása folytatódik, épp ezért ideje kidolgozni egy tervet, hogy ne kelljen a következő években ilyen magas terheket kifizetni az élőmunkára. A szükséges összeg beszedhető lesz alacsonyabb terheléssel is.
A vállalkozások nem azt várják, hogy az adók már holnap csökkenjenek. Egy külföldi, amikor Magyarországon befektetésre készül, nem azt nézi, hogy 2008-ban milyen az élőmunka-terhelés, hanem azt, hogy milyen lesz a következő években. Ezért borzasztóan fontos lenne egy olyan üzenet, hogy tendenciájában csökkenni fog a relatív terhelés.
- Az ígéretekkel csínján kell bánni, hiszen ígértek hosszú távú adócsökkentést - törvénybe foglalva is - a választások előtt, mégsem lett belőle semmi.
- A hitelesség nagyon fontos lenne. Az átmenetinek szánt különadó bevezetését a vállalkozások tudomásul vették, mert 2006-ban a költségvetés stabilizálásához szükség volt a pluszbevételekre. A rendkívüli adó megszüntetésével lehetne a jövőbeli ígéretek hitelességét erősíteni. Nem feltétlenül azonnal, lehet fokozatosan, több éven keresztül. A lényeg a hiteles üzenet, csak úgy fognak beruházni a cégek, csak úgy lesz vonzó befektetési terep Magyarország, ha kiszámítható.
- Miért? Érdemes ma Magyarországra jönni a külföldi beruházóknak?
- Azt gondolom, hogy érdemes. Nézzük meg, hogy hány vállalkozás jelenik meg nálunk! Az országnak még mindig van vonzereje, annak ellenére, hogy a tartalék munkaerő már szinte elfogyott. Most már nem a munkaerő-igényes befektetőknek kell Magyarországra jönniük, hanem a magas hozzáadott értéket termelő iparágaknak. Ösztönözni lehetne az atipikus foglalkoztatásokat (részmunkaidő) vagy a kisgyermekes és középkorosztályú nők visszairányítását a munka világába, ugyanígy más inaktív rétegeket. Vannak deficitjeink is: a mobilitás mellett elsősorban a nyelvtudásra gondolok, ami hatalmas gond.
- Az idén megszűnnek azok az adókedvezmények, melyeket tíz évvel ezelőtt kaptak a külföldről érkező cégek. Lehet-e tőkeelvándorlásra számítani?
- Azon cégeknél, amelyek az olcsó munkaerő miatt jöttek a 90-es években Magyarországra, valóban felmerül a kérdés, hogy elmenjenek-e Romániába vagy éppen Kínába. Ez egy megállíthatatlan folyamat - éppen ezért hiba lenne az ország erőforrásait arra pazarolni, hogy e cégeket visszatartsuk. Tudtuk, hogy egyesektől egyszer - lehet, hogy most - békében el kell válni. Az új befektetők felé kell fordulunk.
- A magyar belpolitika versenyhátrányt jelent Magyarország számára?
- A befektető mindig hosszú távon gondolkodik. A politikai stabilitás alapfeltétel, és Magyarországon ebből a szempontból paradicsomi állapotok uralkodtak az elmúlt húsz évben, beleértve 80-as évek politikai átmenetét is. A politikai pártoknak arra kell törekedniük, hogy ezt a stabilitási üzenetet ne kezdjék ki. Azt kell sugallni, hogy a demokrácia megélésének természetes része a vita, a tüntetések. Ugyanakkor minden relatív, és az elmúlt húsz év nyugalma után két autó felgyújtása a nemzeti ünnepen másként esik latba, mint ott, ahol ez mindennapos esemény - például Franciaországban, amelynek stabilitását senki sem kérdőjelezi meg. A sztrájkok, a viták a demokratikus rendszer velejárói, emiatt nem megy el befektető Magyarországról.
- Az előttünk álló népszavazásnak milyen üzenete lehet a külhoni befektetők számára?
- Bármi lesz is az eredménye a népszavazásnak, a hosszú távra tervező befektetők szempontjából teljesen közömbös lesz.
- Az adók mértékének szerepe valóban olyan komoly a tőkevonzásban, mint ahogy az a mai közbeszédben helyet kap, vagy van más, fontosabb szempont? Például az infrastruktúra?
- Nagyon nehéz fölállítani azon szempontok sorrendjét, amelyek a befektetési terep kiválasztásánál döntenek. Szektoronként, befektetőnként más-más szempontok kerülnek előtérbe. Ám azt irreális feltételezni, hogy azok a cégek, amelyek befektetési terepet keresnek, kelet-európai adótáblákat böngésznének. Az adómértékek, továbbá a lehetséges támogatások akkor kerülnek napirendre, amikor a befektetési célpontok listája két-három lehetséges országra szűkül. Naivitás azt gondolni, hogy pusztán az alacsony társasági adóval növelhetjük a beáramló befektetések nagyságát. Magyarország jórészt ledolgozta az infrastrukturális elmaradottságban meglévő hátrányát, de például sok gondot okoznak egyes merev munkaügyi szabályok, valamint a gazdasági ügyekben az igazságszolgáltatás lassúsága. Ma ezeket tartják súlyos negatívumként számon.
