Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Miközben elszabadult a pokol a nemzetközi piacokon, a jegybank monetáris tanácsa meglepően visszafogott értékelést adott ki a helyzetről a kamatdöntést kommentálva. Valóban nem látnak komolyabb kockázatot, vagy ez csak üzenet volt, miszerint "urai vagyunk a helyzetnek"?
- Megítélésünk szerint Magyarországot nem fenyegeti veszély, a héten kibontakozott tengerentúli piaci fejlemények korlátozott hatással vannak a magyar gazdaságra, az inflációs folyamatokra. Az ülés idején még csak a hétfő délelőtti eseményeken voltunk túl, amire nem tartottuk szükségesnek a reagálást, mivel a monetáris politika hosszabb távú tendenciákra figyel, az aktuális ügyeket is ilyen szempontból értékeljük. Természetesen előfordulhat olyan helyzet, amikor azonnali döntésre van szükség, de ez nem ilyen volt. Az elmúlt napok is azt bizonyítják, hogy helyesen jártunk el. A problémák az óceánon túl keletkeztek, és ha ott megfelelően kezelik a helyzetet, akkor nálunk nem lesz szükség beavatkozásra.
- Az elmúlt 72 órában tehát nem vetődött fel egy rendkívüli ülés megtartásának gondolata?
- Egyáltalán nem.
- A hétfői ülésen egy tag a kamatemelés mellett kardoskodott. Avasson be a műhelytitkokba, ezt mennyire komolyan tárgyalták ki?
- A kamatemelési szavazatra vonatkozó információt sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom. Annyit mondtam a sajtótájékoztatón is, hogy volt ilyen javaslat (egyébként mióta jegybankelnök vagyok, az első), és viszonylag egyértelmű döntés született. A február 15-én megjelenő jegyzőkönyvből pedig kiderülnek a részletek.
Az ülés menete egyébként úgy néz ki, hogy először meghallgatjuk, ki hogy látja a világot, melyek azok a legfontosabb információk, amelyeket a döntésnél figyelembe kell venni. Ezt követi a vita, majd a javaslatok elhangzása után következik a szavazás.
- A vita valóban vita? Szokott változni a tagok véleménye ennek hatására?
- Van, aki nyitott a párbeszédre, mert ennek hatására még több információhoz juthat, és tisztulhat a kép. Mások viszont nagyon határozott állásponttal érkeznek, amin nem jellemző, hogy változtatnának. Az esetek többségében az eredeti véleményüket képviselik a tagok a szavazáson. De nemcsak a döntés érdekes, ahhoz a közlemény sok mindent tud hozzátenni: irányt tud adni a monetáris politika várható kimenetelét illetően.
- Melyek azok a szempontok, amelyek a következő időszakban meghatározhatják a tanács döntéseit? A Fed legutóbbi váratlan, 75 bázispontos kamatvágása például milyen súllyal eshet majd a latba?
- Két tényező fontosságát hangsúlyozzuk már egy ideje: az inflációs várakozásokét, valamint a nemzetközi piacokon a kockázati prémiumok alakulását. Ha azt tapasztaljuk, hogy az inflációs várakozások nem rögzülnek magas szinten, és ha a tőkepiaci helyzet tartósan javul, akkor lesz lehetőség kamatcsökkentésre. Ellenkező esetben nem lehet kizárni egy kamatemelést sem.
- Idén szeptemberben lejár a héjaként számon tartott Kádár Béla mandátuma, a rákövetkező évben pedig a szintén e táborba sorolt Kopits Györgyé, illetve a "középutasnak" tekinthető Oblath Gáboré. A távozásuknak lesz nyoma a tanács munkájában?
- Ezt nagyon nehéz megjósolni, de emlékeztetnék egy korábbi spekulációra, miszerint ha a régi menedzsment tagjai már nem lesznek bent a tanácsban, akkor a testület galamblelkű lesz. Ehhez képest a kamatok a mindenkori piaci várakozásoknál lassabban csökkentek. Tehát ez a spekuláció sem jött be.
- Teoretikus a felvetés, de Kádár és Kopits nélkül vizsgálva a tavalyi kamatdöntéseket, azért két esetben nem tartásról, hanem 25 bázispontos csökkentésről született volna döntés.
- Ha kizárólag a múltból akarnánk a jövőre vonatkozóan következtetéseket levonni, akkor lehet, hogy igaza van. Az elemzők általában akkor szoktak hibát elkövetni, ha úgy prognosztizálnak, hogy csak a múltat figyelik, azt nem, ami közben változik.
- A kormány, valamint a jegybank részéről melyek azok az intézkedések, amelyek segíthetik az idei inflációs terv teljesülését?
- Ami a kormány politikáját illeti, jó néhány olyan tényező van, amivel komolyan segíthet. Az egyik a kormányzati szférában dolgozók béreinek alakulása - e tekintetben mértéktartást tapasztaltunk, és reméljük, hogy ez így marad a következő években is. Nagyon fontos az is, hogy a költségvetési konszolidáció megfelelő ütemben, a tervek szerint folytatódjon.
Ebbe a sorba illik a szabályozott árak alakítása, illetve a szabályozott piacok liberalizálása is. Úgy látjuk, e téren még sok teendő van. Növekvő aggodalommal figyeljük a szabályozott árak változását, főleg a helyi önkormányzatok által jóváhagyott áremeléseket a közszolgáltatásoknál, például a vízdíjak, csatornadíjak esetében. Nem látjuk, hogy mi az, ami korlátozhatja a helyhatóságokat a díjak emelésében - ha csak a négyévenkénti választások nem. Úgy tűnik, sok esetben nemcsak a költségek indokolt növekedését hárítják át a fogyasztókra, hanem a vállalatok kevésbé hatékony működésének költségeit is. Meggyőződésem, hogy ha ezeken a piacokon beindulna a verseny vagy javulna a szabályozás hatékonysága, akkor nem kerülne sor túlzott mértékű áremelésekre.
- Erre felhívták a kormány figyelmét?
- A február 25-én megjelenő inflációs jelentésben elemezzük a szabályozott árak hatásait is. Ezt követően, ha úgy látjuk, hogy megalapozott az aggodalmunk, akkor megpróbálunk javaslatokat tenni a kormánynak. Kérdés persze, hogy milyen lehetőségek vannak az önkormányzati döntések befolyásolására. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem adminisztratív döntésekkel akarjuk korlátozni az áremeléseket. Azt szeretnénk, ha a gazdasági számításokkal és a hatékony működéssel összhangban álló áremelések történnének ebben a körben.
Fontos beszélni azokról a piacokról is, amelyeknél megtörtént a liberalizáció. Szerencsétlennek tartom, hogy a villamosenergia-piacon az átállás után sincs kínálati többlet, ebből következően az árak csak egy irányba - fölfelé - tudnak mozdulni. Ez versenyhátrányt jelent a magyar gazdaságnak. Jobb lett volna, ha az árak szabaddá tételével egyidejűleg kínálati verseny alakul ki, amit az import felszabadítása támogathatott volna. Így egy kiegyensúlyozottabb piaci verseny jöhetett volna létre, szemben a mostani, egy szereplő domináns piaci pozíciójára alapozott helyzettel.
- Lát ilyen veszélyeket a gázpiac közelgő megnyitásával összefüggésben is?
- Közép-Európában gyakorlatilag csak egy helyről lehet gázt venni, ezért a verseny nem jár majd látványos előnyökkel. A gázpiacon a szabályozás mikéntje lesz fontosabb, míg a villamos energia esetében versenyt kellene generálni, mert több forrásból lehet ezt az árucikket beszerezni. Tisztában vagyok vele, hogy nemcsak Magyarországon van ma keresleti piac, de például Németországban hozzávetőleg 30 százalékkal alacsonyabb a villamos energia nagykereskedelmi ára, mint nálunk, ami komoly versenyhátrány a magyar vállalkozások számára.
- A közös célt, az euró bevezetését szolgálná egy kiszámítható, a költségvetési kiigazítást és a versenyképességet egyaránt szolgáló adórendszer is. Ez ügyben kikéri a jegybanki stáb véleményét a kormány?
- Az adórendszerről - mint általában a gazdaságpolitikáról - főbb irányaiban tudunk véleményt formálni, olyan szempontból, hogy mi segíti a versenyképesség növelését és a hosszú távú gazdasági növekedést. Részletes kalkulációt az adózásról azonban nem végzünk, ez nem a jegybank kompetenciája.
Mindezzel együtt azt gondolom, hogy régiós összehasonlításban nagy az elvonások mértéke Magyarországon. Ezen belül is túlzottan magas az élőmunkát terhelő adók és járulékok aránya, ami rendkívüli versenyhátrányt jelent. Ezeket az elvonásokat komoly mértékben kellene csökkenteni, de nem más adók emelésével, hanem a költségvetési kiadások egyidejű lefaragásával.
- A miniszterelnökkel milyen gyakran szoktak egyeztetni, és a legutóbbi találkozójukon szóba került-e a forint árfolyamsávjának megszüntetése?
- Nincs rendszeres egyeztetés, akkor ülünk le beszélni, amikor szükségét látjuk. Legutóbb múlt év végén, illetve 2008 elején találkoztunk, rövid időn belül kétszer is. Ezeken a találkozókon a téma nagyjából ugyanaz szokott lenni: hogy alakul az infláció, a költségvetés, a gazdaság. A sáv ügye legalább hat hónapja nem merült fel, ez a téma nincs napirenden.
- Tapasztalható-e olyan változás a fizetési mérleg struktúrájában, ami tartóssá teheti a beindult hiánycsökkenést, vagy egyszeri hatásoknak tudható be az egyenleg javulása?
- A magyar gazdaság sebezhetősége kétirányú volt az utóbbi időben, a költségvetési deficit mellett a fizetési mérleg hiánya is jelentős volt. Az államháztartásban időközben nagymértékű javulás következett be - ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a gazdasági növekedés jelentősen lelassult. A fizetési mérlegben nem következett be ekkora javulás, mert a lakosság a reáljövedelem csökkenését saját megtakarításaiból vagy hitelfelvételből kompenzálta, így a fogyasztás kisebb mértékben csökkent. Úgy véljük azonban, a jövőben felgyorsul a fizetési mérleg egyenlegének javulása, hiszen a költségvetési kiigazítás folytatódik, és az eladósodás vélhetően nem nő tovább az eddigi mértékben.
Figyelembe kell venni az európai uniós forrásokat is, amelyek a tőkemérlegben jelennek meg, míg az ehhez kapcsolódó kiadások a folyó fizetési mérlegben. Ha utóbbi egyenlegét csökkentjük az uniós forrásokkal, akkor kapjuk meg a külső finanszírozási szükségletet, amit a piacról kell beszerezni. Ez jelentősen, 3-4 százalék körüli szintre mérséklődik a közeljövőben, ami konzervatívnak számít európai viszonylatban, és különösen az a környező országokhoz képest. Azt gondolom, hogy a magyar gazdaság belföldi és külföldi sebezhetősége 2008-ra, de még inkább 2009-re jelentősen csökken.
- A lakosság szintjén az eladósodottság, az árfolyamnak való kitettség mekkora kockázatot jelent a jegybank szerint?
- A lakosság adósságállománya a GDP-hez viszonyítva az európai uniós átlag alatt van. Az adósságszolgálat a jövedelemekhez mérten azonban kicsit az átlag felett jár, de még ez sem ad okot aggodalomra. A banki hitelezést, a kockázatmenedzsmentet prudensnek gondoljuk, a bankrendszer elég erős tőkebázissal és tulajdonosi háttérrel rendelkezik - tehát erről az oldalról sem tartunk veszélytől.
Problémásnak gondolom viszont egyes hitelfelvevők viselkedését: nem is kevesen vannak azok, akik nem mérlegelik megfelelően az általuk felvett hitelek kockázatát, nincsenek tisztában döntéseik következményével. Úgy vélem, a bankoknak érdekükben áll, hogy több segítséget nyújtsanak ez ügyben az ügyfeleknek. Nem minden ugyanis az alacsony kamat. Az ilyen hiteltermékek rövid távon érvényesülő piaci előnyei hosszú távon nemcsak hogy elfogyhatnak, hanem az ügyfelek bizalmának elvesztésén keresztül jelentős költségekkel is járhatnak. Ennek kapcsán külön szeretném felhívni a figyelmet a jenhitelek kockázatára. Az európai devizában (euró, svájci frank, forint) történő eladósodásnak "támaszt" ad, hogy ezek a devizák többé-kevésbé együtt mozognak. Ha a magyar gazdaságpolitika nem követ el olyan baklövéseket, mint az elmúlt években, akkor a forint nem tud nagymértékben elszakadni ezektől a devizaárfolyamoktól. A jenhitelnél azonban egy olyan gazdaság kockázatát vállalja a hitelfelvevő, amely sok esetben az európai ciklussal ellentétesen mozog. A jen volatilitása a forinthoz, euróhoz, dollárhoz képest jelentős volt az elmúlt években, a forint és a jen ráadásul carry trade-ügyletekben egymással ellenkező irányba mozgó devizák. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jenhitelt felvevők teljesen fölmérték ezt a kockázatot. Európában csekély a jenalapú hitelek állománya, általában nem haladja meg a lakosság hiteleinek egy százalékát sem. Eközben az újonnan folyósított hitelek 5-10 százaléka jenalapú volt Magyarországon, ami egyáltalán nem egészséges folyamat.
