Miniszterelnök úr, most komolyan, meddig akarnak még szerencsétlenkedni ezzel az elvetélt ötlettel? Miért nem lehet kiállni, aztán nyíltan a nép szemébe mondani, hogy gyerekek, tetszetős gondolat volt, de semmi racionalitása nincs az egésznek, per pillanat jobban leköti az energiáinkat az egészségügy, az adózás meg az ezer másféle nyűg, és hát ezekben az ínséges időkben talán nem egy ilyen beruházásnak van létjogosultsága elsősorban. Most adtak maguknak egy évet, de mit várnak ettől a haladéktól? Magától nem fog elmúlni a kínos helyzet, így viszont még egy évig csámcsoghat majd a sajtó meg az ellenzék ezen az egészen.
Mintha még nem nehezedne elég teher a koalíció vállára, ami majd agyonnyomja őket a választási kampányban! Most egy újabb negatív jelzőt sikerült magukra venniük: a szerencsétlenkedőt. Mert ezek után mindenki úgy gondol majd rájuk, hogy képtelenek voltak végigvinni egy nagyobb projektet. Ezek mindig látványos bejelentésekkel, lenyűgöző bemutatókkal indulnak, aztán jönnek a széttárt karok, és a magyarázkodás, hogy miért is nem lesz végül semmi a tervekből.
Elhiszem, hogy lehetne gazdaságosabban működtetni az állami ingatlanparkot. Talán azt is, hogy az összeköltözéstől javulhat a kormányzati hatékonyság - bár ennek egy fejlett it-rendszer mellett sok veleje nincs. De hogy miért kell ilyen görcsösen ragaszkodni egy rossz döntéshez - ezt már nehezen tudom felfogni.
