Minél magasabb egy háztartás kiadásain belül az élelmiszerköltések aránya, annál inkább tekinthető szegénynek - kétötöd feletti arány esetén már szegény háztartásról beszélünk. Magyarországon az átlag 36 százalék a Tárki Feketén - Fehéren című jelentése alapján (a legutóbbi kiadás 2005-ben készült, legközelebb jövő tavasszal jelenik meg a kiadvány), mely a legnagyobb tétel a költségeken belül. Második helyen a lakhatási kiadások szerepelnek 23 százalékkal. Az élelmiszerárak 1,4 százalékos növekedése így a legérzékenyebben azt a réteget érinti, amely jövedelmének több mint 40 százalékát költi erre a célra - közülük 40 százalék legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A mutató alapján szegénynek tituláltak közül számottevő az alkalmazottak aránya, az e csoportba tartozó aktív háztartásfők túlnyomó többsége pedig fizikai munkát végez. Érdekes, hogy a fogyasztási szerkezet nem alakul át párhuzamosan a jövedelem növekedésével - vagyis a mutató nemcsak szegénységet, hanem fogyasztási kultúrát is mér. Feltehető, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű, fizikai munkát végző háztartásfők háztartásainak körében a jövedelem növekedése a fogyasztás növekedését, de szerkezetének közel változatlanságát vonja maga után. A háztartások egyébként átlagosan az egy hónapra eső jövedelmük 94 százalékát költik el, ez az arány a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében a legalacsonyabb, az inaktívak körében ugyanakkor gyakran túlköltés figyelhető meg.
Plankó Gergely