Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Több érv szól amellett, hogy Magyarország minél előbb vezesse be az eurót, mint ellene, azonban igen körültekintően kell megválasztani az egyensúlyi körülményeket - mondta Neményi Judit, a monetáris tanács tagja a Budapesti Corvinus Egyetem Heller Farkas Szakkollégiumának konferenciáján. Figyelembe kell venni a csatlakozás effektív korlátait, figyelni kell az euróövezetben mutatkozó alkalmazkodási problémák tanulságaira és megoldásaira, valamint a regionális versenyre és arra, hogy mire is képes az önálló magyar monetáris politika.
Hamecz István, az MNB korábbi vezető közgazdásza azonban elég szkeptikusan vélekedett az euró bevezetésének lehetőségéről. A jegybanki tanulmányok általában csak technológiai sokkokkal számolnak, azonban a politikai gazdaságtani megfontolások rávilágítanak arra, hogy jelenleg a fiskális politika a legnagyobb sokkok forrása. A monetáris és a fiskális politika csak együtt képes az infláció leküzdésére, azonban ma a kormányzati politika és a közjó között nincs összhang és a jegybank eszközei is korlátozottak. Az egyik fő gond az eszközök függetlensége, a másik, hogy jelenleg semmi sem biztosítja a monetáris tanács függetlenségét. Így Hamecz szerint még mindig a második legjobb megoldás az infláció letörésére az euró bevezetése, erre azonban nem lehet belátható időn belül számítani a költségvetési ciklusok gyakori elszállása miatt.
Ezt követően Surányi György egykori jegybankelnök a monetáris politika korlátozott hatásairól beszélt. Az, hogy Magyarországon egy évtizede nagyjából stabil inflációs környezet van, inkább a globális folyamatokra visszavezethető vakszerencsének, mint a tudatos politikának köszönhető. Hiába vannak jó szakemberek a jegybankban, amikor a transzmissziós mechanizmusok közül csak az árfolyam működik jól. Éppen ezért a kis, nyitott gazdaságokban - a külső piacoknak való nagy kitettség miatt - az inflációs célkövetés rendszere egy blöff, aminek a működését eddig még semmi sem bizonyította. Ugyanígy nagy gondok vannak a maastrichti kritériumokkal is. A szándék egy egyszerű, átlátható rendszer volt, az eredmény viszont primitív és inkonzisztens lett, amelyet nem lehet tudományosan alátámasztani. További problémát jelent, hogy nem tükrözi az országok sajátosságait és olyan fontos mutatóknak nem ad helyet, mint a külső egyensúly. Surányi szerint emiatt nem kell rohanni a valutaunióba, hanem érdemes időt hagyni a reálfelzárkózásra és a maastrichti kritériumok reformjára.
