Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2008. március elsején bevonja a készpénzforgalomból az egy- és kétforintos érméket - adta hírül a jegybank pénteken. Addig a kereskedők címletenként ötven darab érmét kötelesek elfogadni fizetéskor, míg a bankok és a posták százat váltanak be díjmentesen. A bevonás csak a készpénzes fizetéseket érinti, és ott is csak a végösszegeket. A kifizetéseknél a kereskedő dönti el, hogy melyik irányba kerekít, és amennyiben az állam a másik fél, akkor a kerekítés mindig az állampolgár javára dől el, így befizetésnél lefelé, míg különböző támogatásoknál, nyugdíjnál fölfelé módosítják az összeget.
Az érmék bevonásának praktikus és anyagi okai is vannak. A nemzetközi tapasztalatok szerint a kis névértékű érméknek csupán 15-20 százaléka vesz részt a forgalomban. Ma már önmagukban olyan keveset érnek ezek az aprók, hogy az embereknek nem éri meg vigyázni rájuk, s inkább csak pluszsúlyt jelentenek a pénztárcában. A forgalomból gyorsabban kikerülő érméket pedig a jegybanknak kell pótolnia. Az MNB most bejelentett lépése logikus és várható volt, különös tekintettel arra, hogy egyre tovább húzódik a magyarországi euróbevezetés, amely amúgy magától megoldotta volna ezt a problémát.
A másik kérdés, hogy mekkora egy érme előállítási költsége. Az egyforintos rézből, cinkből és nikkelből (75-21-4 százalékban), a kétforintos rézből és nikkelből (75-25 százalékban) áll, piaci áruk 2006 eleje óta megháromszorozódott, és jelenleg a réz tonnája 8000, a nikkelé 33 000, a cinké 14 000 dollár körül ingadozik. Ez a pénzgyártás költségét is jelentősen megemelte, amibe az alapnyersanyagokon kívül még az ötvözés, a lapkák előállítása és azok Magyarországra történő szállítása - az országban ugyanis nem gyártanak forgalmi pénzekhez felhasználható lapkákat -, a pénzverdében történő verés és a csomagolással járó kiadások is beletartoznak. Ha csak a fémek árait vesszük figyelembe - és az egyéb ráfordításokat nem -, kiderül, hogy így is nagy az MNB vesztesége: az egyforintos körülbelül 6 forintba, míg a kétforintos 11 forintba kerül. Az első érme, amelynek névértéke biztosan magasabb az előállítási költségénél, az a megközelítőleg 18 forintba kerülő 20 forintos. Így bár a jegybanknak meg kell semmisítenie a visszakerülő érméket (ez összesen megközelítőleg 5000 tonna aprót jelent), ami különböző pluszkiadásokkal jár, ám a lépés hosszú távon érdemben csökkenti a jegybank anyagi terheit.
A kerekítéseknek várhatóan nem lesz számottevő inflációs hatásuk. Legfeljebb az alacsony árkategóriájú termékeknél lesz mérhető változás, így a pékáruknál vagy az egyéb ipari cikkeknél, ám például az amúgy is inflálódó élelmiszeráraknál nem lehet majd megállapítani, hogy ez a globális drágulásnak vagy a kerekítéseknek tudható be - mondta lapunknak Suppan Gergely, a Takarékbank makroelemzője. Azt még nem lehet előre megmondani, hogy a kereskedők hogyan reagálnak majd márciusban, de 1999 szeptemberében, amikor bevonták az 50 filléreseket, a többi év azonos időszakaihoz képest nem volt jelentős különbség az inflációban - tudtuk meg Mináry Borbálától, a KSH fogyasztási árindexekkel foglalkozó szakértőjétől, aki szerint most is arra lehet számítani, hogy nem lesz kimutatható hatása a bevonással járó egyszeri sokknak.
