Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elhibáztuk az egészségügyi reform sorrendjét, és ennek a levét isszuk - ismerte el Molnár Lajos az egyesztendős reformok jegyében összehívott pénteki konferencián. A korábbi szakminiszter szerint elsőként a biztosítási reformról szóló törvényt kellett volna megalkotni, erre már tavaly nyáron lehetőség volt. Szerinte a rossz sorrend veszélyezteti az eddigi eredményeket. A reform egyik legnagyobb érdemének azt tartja, hogy bizonyos területeken sikerült igazodni az európai trendhez. Így például számos nyugat-európai országhoz hasonlóan bevezethették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Ezek eredményeként a lakosságban egyre jobban tudatosul, hogy az egészségügyi ellátás bizony nem ingyenes szolgáltatás, hanem ennek is ára van.
A szaktárca jelenlegi vezetője elmondta: ha nem erősödik az öngondoskodás, becslések szerint 2025-re a GDP 20-25 százalékát kell majd egészségügyre fordítani a jelenlegi elenyésző arányhoz képest. Horváth Ágnes indokoltnak tartaná, hogy a nyugdíjszelvényen is megjelenjen a egészségügyi járulék. A miniszter - elődjéhez hasonlóan - szintén elhibázottnak tartja a reform végrehajtásának sorrendjét. Mint mondta, ezzel magyarázható a koalíciós pártok regionális felosztást illető dilemmája.
Horváth Ágnes az eddigi eredményekről szólva rámutatott: az elmúlt egy évben jelentős és érzékelhető változások történtek az ágazatban. Emlékeztetett a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek köszönhető pozitív kasszamérlegre, illetve a kórházi struktúra átalakítására, ami - mint lapunknak mondta - egyre elfogadottabb az érintettek körében. A kialakítandó egészségpénztárak többségi tulajdonának esetleges értékesítését firtató kérdésünkre a szabaddemokrata politikus azt mondta: nem lát olyan indokot, ami miatt az 51 százalékos részesedését eladná az állam. Horváth Ágnes az egészségbiztosítási kiadásokkal összefüggésben az egyik legnagyobb problémának azt tartja, hogy a kasszát még nem sikerült megtisztítani a "nem odavaló" elemektől, így például a kizárólag szociális célokat szolgáló kifizetési kötelezettségektől.
A konferencia egészségügyi fórumán az ellenzék véleményét képviselő Gógl Árpád azt állította: nincs világos jövőképe az egészségügyi kabinetnek. Az Orbán-kormány egykori egészségügyi minisztere kulcskérdésnek nevezte a nemzeti kockázatközösség kialakításának mikéntjét.
Véleménye szerint Magyarországon csaknem hárommil-lióan élnek olyanok, akik - bármennyire akarnák is - képtelenek az öngondoskodásra. Számukra a központi költségvetésből kell biztosítani az egészségügyi ellátást. Mihályi Péter, a szabaddemokraták tanácsadójaként tevékenykedő szakközgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet jól kommunikálni a reformot, mert az intézkedések szükségszerűen mindenkiből ellenérzést váltanak ki.
Bokros Lajos úgy vélekedett: sok és komoly lépés történt az egészségügyi reformban, ám úgy tűnik, a folyamat megtorpant, és fennáll a veszélye a visszarendeződésnek. A CEU professzora elismerte: egyelőre több pénzt fizetünk nem jobb minőségért és nem könnyebb hozzáférésért. A volt pénzügyminiszter szerint részben amiatt állt le a reform, mert továbbra sincs politikai megegyezés a biztosítási oldal átalakításáról, majd hozzátette: vészesen közeledik a kormányzati ciklus félideje, márpedig a volt szocialista országok rendszerváltás utáni történelme azt mutatja, hogy a második két évben már nemigen szoktak reformokba belekezdeni. Bokros költségvetési támogatást kizárólag a valóban rászorulóknak nyújtana a biztosításhoz, illetve további fontos elem a szolgáltatók versenye, a szabad alapítás, a szabad tulajdon, valamint a munka és a javadalmazás szabadsága. A professzor hangsúlyozta: ha valóságos reformlépések nem valósulnak meg, nem javul a minőség, nem lesz egyenlő hozzáférés, nem nő a költséghatékonyság, nem csökken a társadalom kiszolgáltatottsága, nem szorul vissza a hálapénz, nem lesz európai felzárkózás.
