Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Milyen irányban kellene változtatni az adórendszer struktúráján?
– A gazdasági és társadalmi viszonyok nem indokolják, hogy ilyen bonyolult adórendszert működtessünk. A jelenlegi helyzet elfogadhatatlan: az elmúlt négy évben több adónem született, mint 1987 és 1991 között, amikor az új adórendszer létrejött. Az adóbevételek 95 százaléka a négy-öt fő adónemből származik, a maradék öt százalék pedig a több mint harminc bagatell adónemből. Utóbbiakat el kellene felejteni, inkább mondjuk az szja-kulcsot kellene megemelni még egy százalékponttal. Indokolatlanul tartják fenn az egyes tárcákhoz kapcsolható adónemeket, például a kulturális vagy az innovációs járulékot. Ezeket a normál adónemekből kellene beszedni, majd odaadni a minisztériumoknak.
Magyarországon nagy a feketegazdaság súlya, ezért nem a könnyebben elkerülhető, jövedelmi típusú adókra kellene helyezni a hangsúlyt, inkább a fogyasztást terhelő adókra, vagyis az áfára és a jövedéki adókra. Ehhez persze meg kellene erősíteni az adóhivatalt, és folyamatosan nyugtaellenőrzéseket végeztetni. Az elvonási szint elég magas, a GDP 38,1 százaléka körül mozog, ezért a terhelést összességében nem kellene növelni, de átcsoportosításra lenne szükség. Az értékalapú ingatlanadót be kellene vezetni, de a befizetett összeget levonhatóvá kellene tenni a személyi jövedelemadóból, illetve az iparűzési adóból.
Nagy pénzek fordulnak meg az országban a viszonylag kedvező nyereségadó-mérték miatt, de a folyamat kezd leállni, amihez a különadó bevezetése is hozzájárult. A környező országok nagyon alánk ígérnek: a versenyképesség érdekében célszerű lenne csökkenteni az iparűzési adót, a társasági adót, az innovációs járulékot és a különadót. A működőtőke számára a munkaerőköltség, vagyis a közteher mértékének csökkentése is fontos lenne, de a járulékok radikális, 10 százalékpontos csökkentésében nem hiszek. Aki 40 százalékot el tud titkolni, az 35 százalékot is el fog.
– Az APEH meg tud birkózni az idén rázúdított feladatok tömkelegével?
– Az adóhivatal véleményem szerint leült, egyrészt a regionális átszervezés, másrészt a 16 új feladat miatt. A Szerencsejáték Felügyelet átvételét leszámítva értelmes volt a feladatok átruházása, de nem egyszerre kellett volna végrehajtani. A hivatal kapott ugyan 500 főt, de a többletmunkát 1500 ember tudná elvégezni. A minimumadóhoz kapcsolódó szigorúbb ellenőrzésnek nem sok értelme van. A revizor nem tudja megfogni a nyugtaadást elmulasztó kozmetikust sem, hacsak nem kacsalábon forgó palotában lakik, ami miatt vagyonosodási vizsgálat indítható.
– A vagyonosodási vizsgálatok kiterjesztésének van értelme?
– Jó lépésnek tartom. A vagyongyarapodási vizsgálat bevételi szempontból nem igazán hatékony, legalább háromszor annyi időt kell rá fordítani, mint egy középvállalkozás átfogó ellenőrzésére. A preventív hatása viszont erős, ami hosszú távon jó befektetés lehet a feketegazdaság visszaszorítása szempontjából. Adótanácsadóként és az ismeretségi körömben is látom, hogy megijedtek azok, akiknek van félnivalójuk. Sok vállalkozó gondolkozott el azon, hogy feltűnő, ha a minimálbéréből Brazíliába jár nyaralni és úszómedencét épít.
– Hogy érzi magát a versenyszférában?
– Jól. Érdekes, tanulságos feladat. A nagy cégek a törvénytelenséget nem engedhetik meg maguknak, ezért túl nagy identitászavarom nincs. Tetszik, hogy a globális kapcsolatrendszernek köszönhetően három perc alatt megtudhatom, hogy Amerikában mi hogyan működik. Ez a pénzügyi tárcánál vagy az adóhivatalnál hónapokig is eltarthat. Hozzá kell szoknom viszont az ügyfelek leplezetlen érdekközpontúságához, de hát erről szól a piacgazdaság.
