Hogy Simor András tényleg jó elnöke lesz-e a jegybanknak, majd elválik, az azonban biztosan jó, hogy a személyt a kormányfő megnevezte – így is sokkal tovább kellett várni az utódra, mint az a működő piacgazdaságokban szokásos. Sokat elárul, hogy az egyik elemző azt mondta: „na végre, ezzel megvagyunk”, s csak ezután következett a jelölt bármilyen szempont szerinti értékelése. A boldogabb országokban egyértelműen szakmai posztra való jelölés irreálisan elhúzódott, a leendő elnök személye körüli találgatások vehemenciája meghaladta az indokoltat. Politikai kérdéssé „avanzsált” a Járai Zsigmondot követő elnök kiléte. A hírek szerint ugyanis annak, hogy a kormányfő saját favoritját, Simort mutathatta be pénteken, a liberálisok több-biztosítós egészségbiztosítási modelljének elfogadása az ára.
A piacok reményei szerint lejár(t) a monetáris politika, az MNB és elnöke, valamint a politika összekapcsolásának időszaka. Legalábbis erre utal, hogy az elemzők Simor jelölésének kommentálásakor mindenekelőtt pártfüggetlenségét hangsúlyozzák – ebből is látszik, mennyire unja mindenki a kormány és a jegybank közti permanens, politikai indíttatású torzsalkodást. A befektetők piacbarát választásnak értékelik jelölését, s a külső környezet is stabilnak tűnik. A következő hónapokban tovább derülhet az égbolt, a nyár közepéig ugyanis a Monetáris Tanács mind a négy, héjának tartott tagja mandátuma lejártával távozik és a testület szűkítése miatt Simor mellett csak egy új tag érkezik.
Molnár Csaba