Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jegybankvezérek és monetáris tanácstagok kinevezése és tevékenységének értékelése nemcsak Magyarországon, de az egész régióban a pártpolitikai csatározások egyik fontos frontvonala. Hogy mennyire az, azt jól példázza az idei januári lengyelországi jegybankelnökváltás. A lengyel nemzeti bank elnökét az államfő javaslatára a parlament alsóháza (szejm) nevezi ki hatéves időtartamra. Az elnök egyben a tíztagú monetáris politikai tanács vezetője is, amelynek többi tagját egyenlő arányban az államfő, a szejm és a szenátus választja ki szintén hat évre. Hanna Gronkiewicz-Waltz, Varsó mostani polgármestere volt a jegybank kormányzója 1992 és 2000 között, aki második ciklusa közben egy EBRD-alelnökség kedvéért lemondott posztjáról. Őt a korábbi kétszeres pénzügyminiszter, a centrista-liberális Leszek Balcerowicz követte, akinek azonban idén év elején nem hosszabbította meg mandátumát Lech Kaczynski elnök. Kaczynski az általa sokat kárhoztatott lengyel sokkterápia atyja helyett Slawomir Skrzypeket, az ország legnagyobb állami bankjának (PKO BP) vezetőjét javasolta. A közgazdászdiplomával igen, de monetáris politikai tapasztalattal nem nagyon rendelkező Skrzypek mellett elsősorban az szólt, hogy évtizedes baráti kapcsolat fűzte az elnökhöz.
A cseh nemzeti bankot az igazgatótanács vezeti, amelynek a kormányzó és a két kormányzóhelyettes mellett négy tagja van. Ez a testület hozza a monetáris politikával kapcsolatos döntéseket, azaz nincs külső tagokat is magába foglaló monetáris tanács. Nem szokatlanok Csehországban sem a jegybanki függetlenséget féltő nyilatkozatok, amelyek különösen azt követően erősödtek fel, hogy a kinevezések ügyében a kormánytól teljesen függetlenül eljáró elnök, Václav Klaus 2005 februárjában az általa alapított jobbközép ODS-hez közelálló közgazdászokat nevezett ki az igazgatóságba. Tekintettel arra, hogy Klaus euroszkeptikus nézeteiről híres, a lépés egyes elemzők szerint bizonytalanná tette a közös pénz átvételének menetrendjét. Az utolsó átalakításra tavaly november végén került sor, amikor két új tag váltotta a lejárt mandátumú igazgatókat. Őket már kedvezőbben fogadta a piac, mondván: kiegyensúlyozott álláspontot foglalnak el az infláció elleni küzdelem és a növekedés gyorsítása ügyében. A jelenlegi elnök, Zdenek Tuma közgazdászként először az akadémia előrejelzési intézetében dolgozott, majd volt kormánytanácsadó és kereskedelmi banki vezető közgazdász is. Egy rövid EBRD-s kitérő után 1999-ben nevezték ki a jegybank kormányzóhelyettesének, majd 2000 decemberében kormányzójának. Mandátumát 2005-ben Klaus elnök újabb hat évre meghosszabbította, a folyamatosságot pedig számos értékelés pozitívan fogadta.
Az 1993-ban létrehozott szlovák jegybankot a kormányzó vezeti, míg a monetáris politikáért a kormányzó által vezetett 11 tagú igazgatóság felelős. A jelenlegi kormányzó Ivan Sramko, korábbi kormányzóhelyettes, aki az államfő jelöltjeként és a parlament felhatalmazásával 2005 januárjával foglalta el hivatalát. Az igazgatóságból jelenleg két külső és a monetáris politikai kormányzóhelyettesi poszt nincs feltöltve (márciusban egy újabb külső taggal bővül a testület). Sramko, akit a The Banker magazin 2006-ban az év európai jegybankárává választott, korábban az Istrobanka és a Tatra Banka igazgatósági tagjaként is ténykedett. Érdekesség, hogy a kormányzó elődjei közül Vladimír Masar, aki 1993 és 1999 között vezette a jegybankot, ma a Deloitte szlovákiai elnöke. A másik előfutár, az 1999 és 2004 között „kormányzó” Marian Jusko ma az ország legnagyobb olajfinomítója, a Slovnaft igazgatóságának elnöke.
