Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A TÖOSZ és a kormány hónapok óta késik a helyi adózási rendszer átalakítására vonatkozó javaslatával. Miért?
– Az államreform-bizottság adó albizottsága információm szerint ugyan már készített munkaanyagokat, de azokat a kormány egyelőre nem tette nyilvánossá. A TÖOSZ elnöksége úgy döntött, hogy nem kezdeményezi a változásokat, és addig nem publikálja a helyi adórendszer reformjára vonatkozó javaslatát, amíg a kormány elő nem áll a sajátjával.
– Mintha arra várnának, hogy az Európai Bíróság döntsön az iparűzési adóról (ipa). Ha utóbbi uniókonform, nincs is szükség a helyi adórendszer reformjára?
– A hasonló olasz adót sem marasztalta el az Európai Bíróság, és biztos vagyok abban, hogy az ipa is EU-konform lesz. A magyar helyi adóztatásban viszont ettől függetlenül változásra van szükség: nagyon elaprózódott a rendszer, háromezer önkormányzat adóztat – háromezerféleképpen. Szerintem a kistérségi adóztatásé lehetne a jövő: ha például az észak-borsodi kistérség tíz településén ugyanazokat az adókat alkalmaznák, ugyanakkora mértékkel, akkor a helyi vállalkozók nem változtatgatnák folyton telephelyüket, és nem kellene a „szomszédba” járni adóbehajtásra. Az önkormányzatok adóztatási társulásokba tömörülnének, és a beszedett adóból kistérségi fejlesztéseket, beruházásokat finanszírozhatnának. Ha a beszedést így oldanák meg, a hatékonyság is jelentősen nőne. A fővárost és néhány várost leszámítva az önkormányzati adóhatóságok szakmai kvalifikáltsága nagyon alacsony, a helyi lehetőségeket nem aknázzák ki. Nem hivatkozhat szegénységre az az önkormányzat, amelynél az éves költségvetés tizede adóhátralék formájában lebeg valahol, és semmit sem tesz azért, hogy behajtsa. Az adóigazgatási dolgozók részére megfelelő érdekeltségi rendszert kellene kidolgozni. Erre a helyi adóról szóló törvény most is lehetőséget ad, de nem általános az alkalmazása. Meg lehet nézni az adóigazgatási munka minőségét azokon a településeken, ahol nincs jutalék. Ha a munkatársak a feltárt adókülönbözet bizonyos hányadát megkapnák, érdekeltté válnának az adóbeszedésben.
– Ön szerint milyen adónemeket kellene fenntartani, illetve átalakítani?
– Az iparűzési adónak maradnia kell, 400 milliárd forintot nem tud pótolni a központi költségvetés. Az önkormányzatok többsége ezt az adónemet alkalmazza, a többi adónem vonatkozásában nem él a lehetőségekkel, mert nem kívánja terhelni a lakosságot. Keverik az adó- és a szociálpolitika fogalmát, ezért tömeges a látszatadóztatás: az adót ugyan bevezetik, de olyan kedvezményeket, illetve mentességeket biztosítanak, hogy szinte senki sem fizet. A magánszemélyek kommunális adóját sok település alkalmazza, de annak összege évente legfeljebb 12 ezer forint, ilyen bagatell összeg után nem érdemes adóhatósági intézkedéseket tenni. Meg kellene tízszerezni a kivethető összeget, de cserében az adó magában foglalná a szervezett szemétszállítást és a közcsatorna-használatot is, vagy kommunális beruházás fedezetére fordíthatnák, amivel persze utólag el kellene számolni. Elvileg erre a törvény most is felhatalmazza az önkormányzatokat, de nem tudnak róla vagy nem akarják megtenni.
Egyre több a kiemelt üdülőterület, sorra épülnek az élményfürdők, mégsem élnek a vendégéjszaka utáni adóztatás lehetőségével. Pedig még feladatuk is alig lenne vele, az idegenforgalmi adót a szállásadó köteles beszedni és befizetni, csak ellenőrizni kell. A telek- és építményadóztatásba a magánszemélyeket is be kellene vonni. Nem helyes az sem, hogy a mezőgazdaságot kivonták az adóztatásból.
– Az értékalapú telek- és építményadót miért nem alkalmazzák az önkormányzatok?
– Egyszerűbb a négyzetméter alapján kivetni az adót, mert az értékalapú ingatlanadózás kidolgozása komolyabb munkát igényelne. A gazdasági társaságokat meg kellene kérdezni, hogy a mérlegben milyen értéken szerepeltetik az ingatlanjaikat, a magánszemélyek esetében pedig értékövezeti besorolást kellene készíteni, mint a luxusadó esetében.
– Több önkormányzat azt állította, hogy az értékbecslést 2008-ra lehetetlen elvégezni, és drága is.
– Sajnos ezek csak kifogások, igaz, valóban dolgozni kellene vele. Be kell járni a települést, megvizsgálni az ingatlanforgalmi adatokat, átböngészni a közműtérképeket, vagyis felmérni a sajátos, értéknövelő és csökkentő tényezőket. Ahol digitális térkép van, ott könnyebb a munka. Nem kerülne sokba az értékbecslés, ha nem vállalkozókra bíznák, hanem házon belül oldanák meg. De ahhoz össze kell fognia az önkormányzatok műszaki és építési apparátusának, valamint az adóhatóságnak. A probléma az, hogy nincs párbeszéd, sokszor 3 hónapig kell várni egy válaszlevélre más hatóságoktól. Ki kellene építeni egy online-rendszert a nyilvántartások között, hogy a kivetéshez szükséges információkról, például az újonnan kiadott építési és használatbavételi engedélyekről az adóhatóság azonnal értesüljön.
– Az iparűzési adót a szakértők igazságtalan adónemnek tartják. Véleménye szerint hogyan kellene átalakítani?
– Kizárólag a munkaerőköltséget venném figyelembe adóalap-csökkentő tényezőként, így megszűnne a minimálbéren való bejelentés, mert a vállalkozásnak érdeke lenne a bér elszámolása. Anyagra és árubeszerzésre nem mindenki költ, ráadásul ezek a költségek könnyen manipulálhatók. Ezenkívül a fizetett ipa összegét teljes mértékben levonhatóvá tenném a társasági adó alapjából.
– A kötelezően beszedendő gépjárműadó nem túl népszerű az önkormányzatok körében.
– Azt gondolom, hatékonyabb lenne, ha a biztosítók a kötelezővel együtt beszednék, aztán valamilyen elven szétosztanák. Egyszerűbb volna az adminisztráció, ráadásul a hatóságokkal ellentétben a biztosítók tudása naprakész a járművek vonatkozásban. Növelné a beszedés eredményességét, ha a közúti ellenőrzéseknél a biztosítás mellett az adó befizetéséről szóló csekket is fel kellene mutatni a hatóságnak. Ha valamelyik hiányzik, félre lehet állíttatni az autót, és levenni a rendszámot. Számos uniós országban működik ez a rendszer.
– Van érdekellentét az önkormányzatok között az adórendszer kialakítását illetően?
– Persze, de nem a helyi adórendszer feladata a jövedelemkiegyenlítés. Sok település módszeresen úgy alakította az adópolitikáját, hogy magához vonzza a vállalkozásokat. Lehet rájuk irigykedni, de meg kell nézni, mit tettek azért, hogy a tőke hozzájuk menjen. Magyarországnak nincs olyan része, ahová ne lehetne valamilyen multinacionális céget telepíteni vagy üdülőövezetet kialakítani és ehhez megfelelő adóztatást rendelni.
