Az egyetemek és főiskolák nagy többsége a borotva élén táncol: egyelőre viszonylag kiegyensúlyozott anyagi helyzetben vannak, ám a struktúra nem tartható fenn. A közeljövő szempontjából is nagy jelentőségű lesz a diákok számának radikális visszaesése, ami a demográfiai folyamatokból, illetve az alapképzés lerövidüléséből adódik.
Az intézmények anyagi helyzete
A Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) pénzügyi helyzete egyensúlyban van, további restrikciót azonban már nem bír elviselni az intézmény – fejtette ki a NAPI Gazdaságnak Roóz József rektor, aki szerint a felsőoktatásban stratégiai változtatás kell, mivel a normatíva reálértéken az 1992-es szinten van. Speciális helyzetben van a Zsigmond Király Főiskola (ZSKF): a magánintézmény anyagilag szilárd, fejlesztéseit saját forrásaiból valósítja meg – mondta el Bayer József rektor. A főiskola költségvetése a hallgatói költségtérítésre épül, állami finanszírozásban csak a hallgatók 8 százaléka részesül, de utánuk is csak a hallgatói normatívát térítik meg. A már most is látható gondok ésszerű gazdálkodást követelnek meg – ebben minden nyilatkozó egyetért. Roóz szerint hosszabb távon az a megoldás, hogy állami finanszírozást csak az elismert minőséget produkáló intézmények kapjanak, Bayer pedig a mesterképzésekbe való belépést tartja létkérdésnek, ami további erőteljes fejlesztéseket követel meg. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek (BME) jelenleg szintén nincsenek pénzügyi problémái, hála a fegyelmezett gazdálkodásnak. Molnár Károly, a BME rektora úgy véli, élni kell az új felsőoktatási törvény adta lehetőségekkel, beleértve az átmenetileg szabad pénzeszközök forgatását – az egyetem ebből a forrásból a következő három évben milliárdos bevétellel számol.
A fejlesztési részhozzájárulás
Az oktatási reform fontos lépése a fejlesztési részhozzájárulás (fer) 2007. őszi bevezetése; azzal minden nyilatkozó egyetért, hogy ez részben segíthet az egyetemek gondjain. Roóz József azt hangsúlyozta, hogy a fer strukturális fejlesztéseket indíthat el, a hallgatói igényességet növelheti, a tanulmányi idő meghosszabbodását fékezheti, a versenyképességet pedig javítja. Az oktatásnak jót tesz, ha a hallgatók a befizetett összeg fejében erősebben követelik a szolgáltatás minőségének javítását – tette hozzá ehhez Molnár Károly. Nem ilyen optimista Bayer József, aki szerint a fer nem idéz elő lényeges változást, bár a hallgatókat is tudatosabb magatartásra késztetheti. Megfontolásra érdemes, hogy szabaddá tegyék az első diploma megszerzéséhez nyújtott állami támogatást, dönthesse el a hallgató, melyik intézménynek adja azt – vélekedett a ZSKF vezetője, aki szerint jó lenne átjárást biztosítani az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzés között.
Gazdasági tanácsok és diákmobilitás
A felsőoktatás átalakításának részeként állították fel a nagy vitát kiváltó gazdasági tanácsokat is. Egyelőre az ismerkedés időszakánál tartunk – fogalmazott Roóz, aki valós jogosítványok híján szkeptikus a sikert illetően. Molnár szerint a gazdasági tanácsra jellemző ügyfélorientált látásmód hosszú távon is fontos része lehet az irányítás megújításának. Kritikus pont a bolognai-folyamat legfontosabb célja, a diákok mobilitása is: Roóz ettől főleg a hallgatói választékbővülést várja, csak másodlagosan a pénzügyi eredményt. A BME stratégiai céljai között tartja számon az angol nyelvű képzés arányának emelését, és az ELTE-vel közösen tervezett kollégiummal is főleg erre reagálnak. A ZSKF vezetése szerint a magyar anyanyelvű hallgatók átlagos idegen nyelvi készsége még nem teszi lehetővé a rendszeres és tömeges ilyen képzést.
Kolozsi Pál