Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Azután, hogy a konvergenciaprogram elmegy Brüsszelbe, véget ér a tanács munkája, vagy a továbbiakban is számít önökre a kormányfő?
– Ez nem dőlt még el; abban maradtunk, hogy akkor térünk vissza erre a kérdésre, miután az Európai Unió véleményezte a programot. Ez valamikor október közepe táján esedékes.
– A konvergenciatanács megalakulásakor voltak olyan vélemények, hogy ez csak egy kirakattestület lesz, amire azért van szüksége a kormánynak, hogy az euróbevezetés programjával kapcsolatos felelősséget áttolja a tagokra. Hogy vélekedik erről, valóban érdemi munkát végeztek az elmúlt hetekben?
– Ez a tanács nem több, mint aminek szánták, azaz egy véleményező testület. Hatásunkra sok esetben átalakult az anyag. Úgy érzem, volt értelme annak, hogy elmondtuk a véleményünket, bár ez igazából akkor nyer igazolást, ha meg is valósulnak az abban foglaltak.
– Melyek voltak azon javaslataik, amelyek végül bekerültek a programba?
– Az alapszámokban kezdettől fogva megvolt az egyetértés; a munka arról szólt, hogy ezekhez miképp lehet a megfelelő intézkedésekkel eljutni, hogyan építhetők tartalékok a rendszerbe, amelyekkel akkor is megvalósul a program, ha megváltoznak a külső-belső gazdasági feltételek.
– Megfelelő súlyokat találtak a bevételeket és a kiadásokat érintő intézkedéseket taglaló fejezetekben? Vagy a tanács másképpen súlyozott volna?
– Abban, hogy az adórendszer átalakítása szükséges, nagyon hangsúlyos volt a véleményünk. Nem gondoljuk, hogy az adókat csökkenteni lehet az elkövetkező pár évben – bár adófizetőként persze örülnék ennek, de ez most nem reális alternatíva. Viszont az a határozott álláspontunk, hogy az adórendszeren belül komoly átalakítások kellenek ahhoz, hogy az adott adószint mellett a gazdasági versenyképesség növekedjék. A fogyasztási típusú adók súlyát növelni kellene, az ingatlanadót be kellene vezetni minden ingatlanra, ellenben a jövedelemhez kötött adóknál és járulékoknál a kulcsok csökkentésére és az adófizetők táborának szélesítésére lenne szükség. Többek között arra is felhívtuk a kormány figyelmét, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása nélkül nem tartható fenn a gazdaság hosszú távú egyensúlya. Nem a rövid távon szükséges korrekciókról van csak szó, hanem egy távlati stratégiáról. Ebben is hangsúlyos lépések kellenek.
– Hangsúlyosabbak, mint ami a programból kiolvasható?
– Igen.
– A tanács véleménye szerint nem probléma, ha nem szerepel az euróbevezetési céldátum a programban. És az problémának számítana, ha a szomszédos országok hamarabb vezetnék be az uniós közös pénzt, mint Magyarország? Vagy nagyobb kárt okozna egy, a mihamarabbi euróbevezetésnek mindent alárendelő, radikális beavatkozásokkal tarkított program végrehajtása?
– Nem azt mondtuk, hogy nem probléma, ha nem szerepel euróbevezetési céldátum, hanem azt, hogy ez nem kötelező tartalmi, bár hasznos eleme lenne a programnak – abban az esetben, ha a piac el is hiszi ezt a dátumot. Olyan távol vagyunk azonban a bevezetési kritériumoktól, és olyan nagy a kiigazítás mértéke, hogy a piacok számára vélhetően nem lenne hiteles egy most bejelentett euróbevezetési dátum. El kell telnie egy-két évnek, amíg a program elkezd hatni és visszaáll a kormány hitelessége. Van azonban még egy fontos szempont: mivel 2010 előtt nem lesz hivatalos fizetőeszköz az euró Magyarországon, a következő választási küzdelem az euróbevezetésre is hatni fog. Azt javasoljuk ezért, hogy a pártok a következő választás előtt együttesen tűzzék ki a céldátumot. Ezzel elkerülhető volna, hogy a kampány során olyan felelőtlen ígéretek szülessenek, amelyek újabb jó pár évig késleltetik az euró bevezetését.
Ami a régiós országokat illeti, persze nem tét nélküli, hogy ők mikor használják az eurót, de mostanában a fő versenytársainknál, azaz a szlovákoknál, cseheknél, lengyeleknél is igen bizonytalanná vált, hogy mikor csatlakoznak. Azt gondolom tehát, hogy ez nem mellékes szempont, de jelenleg nem is a legfontosabb.
– Mennyire ágyazódott be az euró használata a cégvilág pénzügyeibe, azaz: a magánszektor megelőzte-e a kormányt a közös pénz adaptálásában?
– Nálunk, ahol a külkereskedelemnek, illetve a multinacionális vállalatoknak meghatározó szerepe van a gazdaságban, elkerülhetetlen a gazdaság „eurósodása”. Nem véletlen, hogy azok az országok járnak előttünk az euró bevezetésében, amelyek még Magyarországnál is nyitottabb gazdaságok; ők még inkább rákényszerülnek arra, hogy az euró napi fizetési eszköz legyen, függetlenül attól, hogy a közös pénzről mit gondol a kormány. Ez a folyamat nálunk is erősödni fog a következő években, ami bizonyos mértékig tompítja például a monetáris politika hatását. Minél inkább elterjed az euró a gazdaságban, annál kevésbé tudja a jegybank a kamatokon keresztül befolyásolni a folyamatokat.
– Az adótanácsadással is foglalkozó Deloitte vezetőjeként milyen tapasztalatai vannak partnereik körében, hogy fogadták az adócsomag vállalkozásokat érintő részeit?
– Az angoloknál járja egy mondás, miszerint „a pulykák nem szavaznak a karácsonyra”. Ez a helyzet ebben az esetben is: ki az, akinek ez tetszik?! Az adóemelés nem népszerű intézkedés. Az adóemelést sokféleképpen meg lehet csinálni, a részletekben rejlik az ördög. Arra kellene több figyelmet fordítani, hogy ne minden adó növekedjen, ami a listán szerepel. Jobban kellene súlyozni az adónemek között.
– Volt olyan partnerük, akitől olyan visszajelzés érkezett, hogy nem vágnak bele az eltervezett befektetésbe?
– Az nyilvánvaló, hogy a megemelt adók csökkentik az ország versenyképességét. Ilyen helyzetben minden vállalat újragondolja döntéseit, lesznek olyan befektetések, amelyek emiatt nem fognak megvalósulni, ez benne van a pakliban. Lehetett volna ezt másképp is csinálni, adóemelés helyett a kiadásokat alaposabban kurtítani. Ennek elkerülhetetlen következménye lett volna a szociális kiadások megnyirbálása. Kérdés, hogy ennek milyen hatása lett volna a társadalmi kohézióra. A kormány azt a megoldást választotta, hogy inkább csökkenjen rövid távon a versenyképesség, de kisebb legyen a kockázata annak, hogy felfeslik a társadalom szövete. Ez egy politikai döntés; üzletemberként én talán máshogy súlyoznék, de ennek eldöntése nem az én feladatom.
– Lenne egy harmadik út is, mégpedig az ellenzék által javasolt radikális adócsökkentés. Ez használható gyógyír lett volna a gazdasági bajokra?
– Nem kizárt, hogy bizonyos helyzetekben az adókulcsok csökkentésével is növelhetők a bevételek – megítélésem szerint ma Magyarországon nem ez a helyzet van.
– Ön szerint mikor lehet reálisan euró Magyarországon?
– Ha és amennyiben ütemesen és következetesen végrehajtják a programot, és a külső és belső gazdasági feltételek is kedvezően alakulnak, reális esély van az euró 2011–2013 közötti bevezetésére.
