Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az iskolakezdést követő két hétben várható még egy kisebb roham a papíráruért és irodaszerekért, ekkorra derül ki, hogy a szülők milyen elengedhetetlen iskolaeszközt felejtettek el megvenni a gyermeknek. Emiatt a nagy alapterületű áruházak általában szeptember közepéig tartanak iskolakezdési akciókat. A kedvezményes időszak praktikus is, az áruházak a szeptemberi hetekben rakodják ki a megmaradt árukészletet, tanszerturkálóvá alakítva a bolt frekventáltabb részeit. A termékek zöme jellemzően szeptember elsejéig elfogy, az igazi roham általában az utolsó héten erős, annak ellenére, hogy az áruházak és a szakkereskedők már augusztus első napjaiban megkezdik az iskolakezdésre való felkészülést.
Átalakult a piac
Főként a nagy alapterületű áruházaknak köszönhetően alaposan átrendeződött a papír és írószer forgalmazásának piaca. A szakboltok háttérbe, a hipermarketek előtérbe kerültek. Az iskolakezdési időszakban emiatt a tanszerforgalom jelentős része a nagy alapterületű üzletekben zajlik. Emiatt ezek az üzletek számítanak itthon ebben a szegmensben (is) „kategóriagyilkosnak”. (Hasonló a helyzet a háztartási kemikáliák és illatszerek esetében.)
A lakossági írószerforgalom ebben az időszakban elérheti a tízmilliárd forintot, ami azt jelenti, hogy a gyártók és forgalmazók e szegmensben a teljes éves mennyiség 25–30 százalékát értékesítik. Ez a forgalmi tömeg jövőre akár az úgynevezett keménydiszkontok figyelmét is felkeltheti, ami újabb pofont jelentene a papír- és írószergyártók és -forgalmazók számára és új helyzetet teremtene a kategóriagyilkosoknak. Az már most borítékolható, hogy a diszkontok hadszíntérre lépésével a kínai tucatáru szerepe a jelenleginél is erőteljesebbé válik, a minőségi termékeket előállítók pedig kiszorulhatnak a nagy forgalmat generáló üzletekből.
Erős az árverseny
A lakossági ellátásban jelentős mértékben érdekelt multinacionális vállalkozások üzletpolitikája szerint Magyarországon csak az olcsó termékeket lehet értékesíteni, így arra kényszerítik a gyártókat és forgalmazókat, hogy termelésükkel, importjukkal, árképzésükkel ehhez igazodjanak. A kereskedők az árversenyt kínai árukkal igyekeznek megtámogatni. A multinacionális cégek kezében lévő láncok ma már kiiktatják a nagykereskedőt a körből azzal, hogy közvetlenül Kínából importálnak. Megtehetik, hiszen a nemzetközi kereskedelmi láncok mindegyikének van közvetlen kapcsolata a Távol-Keleten.
Az ázsiai termékekkel a márkás termékeket gyártó importőrök szerint nem érdemes árversenybe kezdeni, saját márkáikat, illetve a kategória árszintjét szerintük ezzel nem érdemes még jobban megfojtani. Már csak azért sem, mert mostanra kialakult az a vásárlói réteg, amely hajlandó megfizetni a minőséget, így a magyar gyártók is igyekeznek ezen igényeket kielégíteni. Kérdés azonban, hogy ez a vásárlói réteg mennyire fogékony az alacsony árakra, ugyanis nem mindegy, hogy – a márkás táska és tolltartó mellé – milyen árkategóriás füzeteket és tollakat vesznek. Hiszen a magyar vásárlói attitűd és vásárlóerő lehetővé teszi, hogy a tartósabb holmit drágán vegye, az egy tanévet bíró termékekre viszont nem sokat áldoz.
Miben jobbak a márkagyártók?
Az olcsó és drága termékek közötti egyensúlyt a kereskedők is nehezen találják, hiszen a legfelkészültebb elemzők sem tudják pontosan megjósolni: egy adott évben hogyan dönt a vásárló: a magas minőséget vagy az alacsony árat keresi. (Ez nagyban függ egy-egy termék promóciójától, reklámozásától, egy-egy gyermekdivattrendtől, sőt az áruházak regionális elhelyezkedésétől, a reálbérek változásától, de még a közhangulattól is.)
Ha árban nem is, szolgáltatásban és visszavásárlásában komoly előnye van a márkagyártóknak a kínai termékekkel szemben. Ha a kereskedőnek nem sikerül megtalálnia az árszintegyensúlyt, nagyon sok termék marad a nyakán, 10–100 milliós forrás fagyhat be egy-egy eladatlan raklapnyi áruba. Egy kínai termékekből álló visszamaradt raktárkészletből aligha lesz képes kiszállni a kereskedő, míg egy márkagyártó képes átvállalni a kereskedő kockázatát a visszavásárlási garanciával.
Annak ellenére, hogy a szereplők pontosan ismerik az ágazatban elfoglalt helyzetüket és szerepüket, komoly a feszültség a gyártók-forgalmazók, illetve a kereskedők között. Ezt az okozza, hogy a lakossági ellátásban történt változások – elsősorban a szakboltok háttérbe szorulása – miatt a nagy alapterületű üzletek igyekeznek árat diktálni, ami nem tetszik a beszállítóknak, még ha a nagy alapterületű boltok gigantikus forgalmi adatokat képesek is produkálni. A gyártók és forgalmazók szerint idővel letisztul a piac, és nyilvánvalóan újra megjelennek majd a szakbolthálózatok, ellensúlyozva a nagy alapterületű áruházak hegemóniáját.
