Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Rosszul időzítettnek, hogy ne mondjam, kapkodósnak tűnik a monetáris tanács tegnapi döntése az 50 bázispontos kamatemelésről. Ha egy hónapja lépnek ekkorát, és nem csak 25 bázispontot, akkor minden elemző megelégedéssel nyugtázza azt. Az akkori hozamszintek, az árfolyam mind-mind elégséges okot adtak volna egy bátrabb emeléshez. Mostanra viszont a rövid távú hozamokból lassan kiárazódtak a magasabb kamatelvárások, a forint is már csak 275 és 280 között „dobálja magát”, nem úgy, mint pár hete, amikor rendesen beragadt a 280-as szint fölött.
Erről az oldalról tehát nem tűnt indokoltnak a kamatemelés mostani mértéke. Viszont a tanács feladata a jövőbeli kilátások helyes belövése, s ezen a horizonton már jócskán akadnak figyelmeztető jelek. A nemzetközi kamatemelési trend még nem fulladt ki, Amerika tartja a lépést, és a hazai háztartások által különös aggodalommal figyelt svájci kamat is emelkedett. Ha ez még nem volna elég, a költségvetés megregulázására elfogadott kiigazító csomag egyik hajtóművét a jövedelmek elinflálása adja. A kormány reményei szerint ez csak egyszeri hatást fejt ki, az infláció két-három éven belül visszatér az elfogadható, 2-3 százalék alatti mértékre. Vagyis a monetáris tanácsnak nem kellene túl hevesen reagálnia. Nos, erről az egyszeri hatásról a jelek szerint nincsenek meggyőződve a tagok.
A monetáris szigorítás végső soron azokat érinti rosszul, akik hitelt vennének fel fogyasztásuk, vagy – jobb esetben – beruházásaik finanszírozásához. Ők az adóemelések miatt már amúgy is szívják a fogukat, erre most az egyre magasabb hitelkamatok miatt főhet a fejük. Mármint azoknak, akik még forinthitelben gondolkodnak, merthogy a hitelfelvevők többsége egy ideje már csak devizában hajlandó eladósodni. Így kialakul az a furcsa helyzet, hogy a kamatemelések elsősorban nem a reálszféra, hanem az állami költségvetés terheit növelik – ami persze közvetett módon mégiscsak lecsapódik a vállalkozásoknál. Ők abban bízhatnak, hogy a kormány egy megalapozott konvergenciaprogramot nyújt be Brüsszelnek, amit az jóváhagy, s az így visszatérő piaci bizalom segít lejjebb engedni a kamatokat.
