Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Idén meghaladhatja a 150 milliárd forintot, ezzel rekordot dönthet az önkormányzatok összesített hiánya – tudta meg a NAPI Gazdaság. Eredetileg ugyanis csak valamivel több mint 30 milliárdot tervezett a Pénzügyminisztérium (PM). A tárca rövid és fura indoklása szerint: a választási években a szokásosnál lényegesen nagyobb deficittel zárnak a települések. Kérdés, hogy akkor miért nem készültek fel erre a minisztériumban? Elég ugyanis 2002-ig visszakeresni, hogy kiderüljön, választási évben tényleg megugrik a helyhatóságok kiadása, nem csekély mértékben a választók megnyeréséért elindított beruházások miatt. Akkor a privatizációs bevételek nélkül számított pénzforgalmi hiány 116,6 milliárd forint volt, ami a rákövetkező évben 40,7 milliárdra zuhant. Talán az zavarhatta meg a tervezőket, hogy a mostani ciklus utolsó előtti évében nem várt mértékben ugrott meg az összesített hiány, az eredetileg kalkulált 31,8 milliárd forint helyett több mint 97 milliárdot hoztak össze a települések: felmerülhetett a gyanú, hogy ezúttal hamarabb fogtak „kortesfejlesztésekbe” a helyhatóságok. Mindezzel együtt nehezen érthető, hogy sikerült ennyire alulbecsülni a helyhatósági kiadások alakulását egy választási évben.
Egy másik ok lehet az, hogy a 2006-ban már jelentős uniós finanszírozású fejlesztések utófinanszírozása miatti átmeneti többletköltés jelenik meg az adatokban – értesült lapunk. Az önkormányzatok eladósodásának ugyan van törvényi korlátja – a saját folyó bevételek 70 százaléka –, de egyre gyakoribb, hogy a helyhatóságok saját cégeikbe szervezik ki az adósságot. Miközben a fejlesztési pénzek tekintetében nem célszerű a korlátozás fenntartása, a bővülő működési hitelállomány hosszabb távon a település fizetésképtelenségéhez vezethet. Mivel azonban az önkormányzati törvény szerint a működési és fejlesztési pénzek külön szabályozására az önálló és egységes önkormányzati pénzgazdálkodás miatt nincs lehetőség, ezért nehéz a központból kontrollálni az optimális önkormányzati hiányteremtés és eladósodás mértékét.
