Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem meglepő módon az adóváltozások után is a munkabér marad a legkevésbé versenyképes jövedelemjuttatási forma, viszont a legtöbbet az evások bukhatják. Ennek a 15-ről 25 százalékra emelkedő adókulcs az oka, de további veszteséget okoz a magukat minimálbéren bejelentőknek az egyéni egészségbiztosítási és a munkavállalói járulék emelése. Számításainkat elvégeztük 20, illetve 23 százalékos áfakulcsot figyelembe véve is, miután senki sem tudja megmondani, melyik változat marad végül benne az adótörvényben (az Országos Érdekegyeztető Tanácson ugyan kompromisszum körvonalazódott a felső áfakulcs megemelésének ügyében, ám a kisebbik koalíciós partner, az SZDSZ nem támogatja ezt a javaslatot. Úgy véljük, ebben lesz még egy-két menet, ezért elkészítettük ezt a változatot is). A munkavállalói járulék 0,5 százalékpontos emelését csak a 20 százalékos áfa esetén vettük figyelembe.
Három adózási formán, a munkabéren, az eván és az ekhón futtattuk át a példánkban szereplő havi 200 ezer forint jövedelmet, ami az első esetben a bruttó bért, az evánál a nettó számlaértéket, az ekhónál pedig az adóalapot jelenti. Látszólag az ekho okozza a legkisebb költséget a munkáltatónak, ám figyelembe kell venni, hogy az evánál visszaigényelhető az általános forgalmi adó, tehát ha nem számolunk az áfa átfutásával, akkor a munkaadónak továbbra is az evás foglalkoztatás a legkifizetődőbb. Ezt viszont megnehezíti a adóügyi ellenőrzés felpörgése jövő héttől, amikortól lejár (az evás körben elterjedt) színlelt szerződésekre adott szankcionálási moratórium. Persze itt sem egyszerű a helyzet, mivel az adócsomagból azt lehet kiolvasni, hogy az ilyen jellegű feladatok idővel átkerülhetnek a Vám- és Pénzügyőrséghez. A szervezeti átalakítás pedig – legalábbis eleinte – bizonyosan rontani fogja az ellenőrzések hatékonyságát.
A munkáltatóknak egyébként nem nagyon kell agyalniuk a változó bérköltségeken, a rájuk vonatkozó szabályok lényegében nem módosulnak – hacsak nem tekintjük annak az ötéves adóprogram kiiktatását, s ezzel a beígért köztehercsökkentések elmaradását (a nyereségre kirótt adókkal most nem foglalkozunk). Egyedül a 23 százalékos áfa esetében kell egy egyszerű matematikai műveletet elvégezni.
A munkavállalóknak, megbízási, vállalkozási szerződéssel foglalkoztatottaknak viszont alaposan érdemes elmélyedni a változó jogszabályokban. Az alkalmazottaknál biztosra vehető az egyéni egészségbiztosítási járulék emelése szeptembertől (és januártól), viszont jelen állás szerint megúszhatják a munkavállalói járulék 0,5 százalékpontos emelését (ezért ezt nem is vettük figyelembe a számításokban). Az evásoknál emelkedik az adókulcs, saját maguk foglalkoztatása esetén nekik is magasabb járulékkal kell számolniuk, és egyáltalán nem mindegy esetükben a felső áfa mértéke sem. Az ekhósokat békén hagyják, bár az egyéni járulék emelése nekik is többletköltséget okoz. A számítás során figyelmen kívül hagytuk továbbá a dupla járulékalapot mint költségnövelő tételt: egyrészt, mert a havi 200 ezer forintot ez már egyáltalán nem érinti, másrészt a jogszabály beterjesztője a minimálbérnek megfelelő kedvezményt biztosítana azoknak, akik szeptemberig jelzik ebbéli igényüket az adóhivatal felé (más kérdés, hogy ők előkelő helyen szerepelhetnek az ellenőrzésre kijelölt vállalkozások listáján).
A számok azt mutatják, hogy egyértelműen az evások szenvedik el a legnagyobb jövedelemvesztést, ami 200 ezres nettó számla esetében havi 24 ezer forintot jelent. A legkevésbé az ekhósoknak fog fájni a csomag, őket ugyanis csak a minimálbér mértékéig érinti a szigorítás. Persze a leginkább azok járnak pórul, akik az eddigi evás jövedelmüket a jövő hónaptól ekhósként lesznek kénytelenek felvenni...
