Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Eltérő vélemények születtek az elemzők körében Gyurcsány Ferencnek az infláció 3 százalék feletti szinten történő, tartós, 4-5 éves beragadását megpendítő szerdai beszédéről. A Miniszterelnöki Kabinetiroda tegnapi közleményében tévesnek titulált minden, a kormányfő szavaiból az infláció jövőbeni alakulására következtető értelmezést, mivel Gyurcsány az 1995 és 2004 közötti pályát vázolta a hallgatóság számára. A kormány 2008-ra 3 százalék körüli, 2009-re az alatti pénzromlást vár.
Az előadást a helyszínen végighallgató elemzők szerint ennél konkrétabb volt a kijelentés, de azzal Török Zoltán, a Raiffeisen Rt. elemzője is egyetért, hogy inkább egy szerencsétlen megfogalmazás volt a miniszterelnöké, ami a helyszínen, élőben hallgatva nem tűnt olyan súlyúnak, mint amennyire a piac és a média felkapta. A szakértő szerint az inflációs pálya a következő időszakban felfut a 7 százalékos tartományba is, majd 2008-ra ereszkedik vissza 4 százalék közelébe. Így 2008–2009-re elméletileg teljesíthető az euróbevezetésnek megfelelő infláció.
Barcza György, az ING Bank elemzője egyértelműen egy monetáris politikai irányváltás üzenetét olvassa ki a kormányfő utóbbi időben tett kijelentéseiből: szerinte az árfolyam „óhajtott” gyengülése után folytatódik a piaci szereplők felkészítése egy lazább monetáris politikára. Eszerint a jegybank a jövőben feladná a jelenlegi 3 százalékos célkitűzését, amire lehetőséget adna, hogy a jövő év első felében lejár a jelenlegi jegybankelnök, Járai Zsigmond mandátuma, és a kamatdöntéseket hozó monetáris tanácsban is személycserék lesznek; a héják, vagyis a monetáris szigor mellett elkötelezettek helyére a kormány gazdaságpolitikájának inkább megfelelő tagok kerülhetnek. Török szerint is bizonytalanságot jelent az új monetáris tanács működése (illetve a hatósági árpolitika), bár ez utóbbinak erősen korlátozott befolyása lehet az inflációs pálya fellazítására. Az elemző szerint a forint akár egy évig is beszorulhat a 270–280-as árfolyamtartományba (tegnap regionális hatások miatt közelítette meg a 280-as szintet); a Monetáris Tanácstól szeptemberig 75 bázispont kamatemelést várnak, amit decemberig további 50 bázispont emelés követhet, így év végére 7,5 százalékon állhat az alapkamat.
Kérdés, hogy egy előre bejelentett magasabb inflációs pálya a jelen helyzetben milyen célt szolgálhatna. A költségvetés konszolidációjára ugyanis bevált módszer az infláció növelése, ám ennek csak úgy van értelme, ha a ténylegesnél alacsonyabbra tervezik az inflációt, így a kisebb értékhez igazított kiadásoknál jobban nőhetnek a bevételek. Ha eleve magasabbra lövik be az inflációt, akkor viszont szűkül egy ilyen típusú konszolidáció mozgástere. Esetleg további, még be nem jelentett adó-, illetve hatósági árintézkedések miatt maradhatna az euróbevezetés küszöbének tekintett 3 százalék felett az infláció. Ez azt jelenti, hogy például a gáz- és az áramár piaci alapra helyezése nem érne véget az idei intézkedésekkel, hanem vagy a támogatási rendszerben lehetnek további szűkítések, vagy a világpiaci árak emelkednek rendületlenül a kormány várakozásai szerint.
