Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Magyarországon az egyik legsúlyosabb munkaerő-piaci probléma a nagymértékű inaktivitás, különösképpen az alacsony iskolai végzettségűek körében. Milyen foglalkoztatáspolitikai választ adhatnak erre a következő ciklusban?
– A ciklus három nagy kihívása, hogy többen dolgozhassanak egyre inkább európai bérekért, biztonságos munkahelyen. A fejlesztéspolitika a munkahelyteremtésről szól. Ehhez a kiindulópont, hogy Magyarország a működőtőke-behozatalnál tartósan a kelet-közép-európai országok élén áll: az egy főre jutó tőkebehozatal az elmúlt négy évben rendre nálunk volt a legmagasabb és teljes volumenében is csúcsot döntött.
– A megszorító csomag intézkedései, például a négyszázalékos szolidaritási adó, véleménye szerint nem ijesztik majd el a befektetőket?
– A társasági adó még a plusz 4 százalékkal együtt is alacsony marad, hiszen a sok kedvezmény miatt a tényleges adóterhelés jelenleg nem 16, hanem 9,8 százalék. Ez nem olyan rémisztő mérték. A befektető a döntések meghozatalakor egyébként sem csak a pillanatnyi terhelést nézi, hanem az ország pályáját is. A program 2008-ra egyensúly közeli feltételeket teremt. A befektető oda viszi a pénzét, ahol kiszámítható gazdasági környezet, egyensúly és politikai stabilitás van. Lehet, hogy 2006 második felében nem döntünk csúcsot a tőkebefektetésekben, de várakozásaim szerint a ciklus második felétől, az újabb európai fejlesztési források kapcsán jelentős bővülés várható.
– Korábban említette a munkaidőalap bővítését. Ez mit jelent konkrétan, a nyugdíjkorhatár emelését?
– Nem, hanem azt, hogy több elvégzendő munka lesz az országban – többek között a fejlesztések és a befektetések nyomán. A munkaidőalap új felosztása pedig azt jelenti, hogy többen végzik el a jelenlegi munkákat, részmunkaidős vagy atipikus foglalkoztatási formák keretében. Ez csak úgy érhető el, ha európai szintű béreket teremtünk. Arra a keskeny ösvényre kell rátalálni, amelyen egyszerre növekednek a bérek és átstrukturálódik a munkaerőpiac.
– Mégis, hogyan szeretnék ezt egyszerre elérni?
– A kulcs a gyors munkaerő-piaci szerkezetváltás. Le kell cserélni az olcsó munkabér miatt létrejött munkahelyeket olyanokra, amelyek magasabb kvalifikációt igényelnek és fizetőképes szolgáltatásokat feltételeznek. Óriási kihívást jelent, hogy mindenre alkalmas munkaerő álljon rendelkezésre, ezért a humán infrastruktúra fejlesztésében kulcskérdés lesz a szakképzés átalakítása.
– A közszféra leépítésével kapcsolatban sokféle szám kering. Mennyivel csökkentik a létszámot a ciklus végére?
– A nyolcezer fős központi kormányzati szférából 1500-2000 embert, míg a közigazgatás hivatali hálózatban, vagyis az önkormányzatoknál és a dekoncentrált szervezeteknél dolgozó 60-80 ezer ember 10-15 százalékát érintik az átalakítások, de nem fűnyíróelv alapján, hanem a feladatok áttekintése mellett. A közszféra szolgáltatásokat nyújtó részénél differenciált a kép, a szociális ellátásoknál például nagyobb létszámra van szükség. Akad olyan terület – például az oktatás –, ahol a kistérségek kialakításánál hatékonyság- és minőségnövelést kell elérni. Az oktatásban az óraszám növelésével arányosan szabadul majd fel munkaerő. Ezzel párhuzamosan viszont a vezetők szabad kezet kapnak a bér- és a létszámgazdálkodásban.
– Milyen programokat kínálnak az elbocsátandó dolgozók megsegítésére?
– Másként kell segíteni a központi közigazgatásból kikerülőket és másként a pedagógusokat. Az előbbi körnek már kidolgoztunk egy programot.
Később letesszük az asztalra javaslatainkat a többi csoport számára is. Átképzési lehetőségeket biztosítunk majd és a befektetőknek azzal a feltétellel adunk támogatást, ha ezeket az embereket felveszi és átképzi. Kvalifikált emberekről van szó, véleményem szerint sokukat felveszik majd például a pályázati tanácsadást vagy monitoringot végző cégekhez.
