Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Holnap hozza nyilvánosságra az Európai Bizottság a bortermelés reformjának tervezetét, sarokpontjaiban a terméktől elválasztott jövedelemtámogatással, illetve a borvidékek jelentős visszaszorításával. A reform több mint indokolt, hiszen az Európai Unió a borágazatban is évek óta túltermelési válsággal küzd, és a helyzet – különösen az újabb tagjelöltek, köztük Bulgária közeledtével – csak tovább romlik, miközben a belső fogyasztás visszaesőben van. Mariann Fischer Boel, a bizottság mezőgazdasági politikáért felelős tagja szerint eljött az idő, hogy az EU megvédje hagyományosan magas színvonalú borait, amelyek „a legjobbak a világon”, ennek érdekében azonban vissza kell nyerni elveszett piacokat, illetve újakat kell meghódítani. Mindezt úgy, hogy az ausztrál, a chilei, az amerikai és a dél-afrikai olcsó borok már az unióból is kiszorítják a hazaiakat (az EU borimportja egy évtized alatt a húszszorosára növekedett).
Az új borrezsimnek gondoskodnia kellene arról, hogy egyszerű szabályozókat léptessen életbe, amelyek biztosítják a kereslet-kínálat egyensúlyát. Manapság a kényszerintézkedések dominálnak: az idén Olaszországnak és Franciaországnak engedélyeztek kényszerlepárlást, vagyis üzemanyag lett a nedűből, 131 millió eurós veszteséggel; tavaly félmilliárd ment el ugyanerre a célra, akkor egyedül a spanyol bortermés negyedét ipari célra használták fel.
A kiszivárgott javaslatok egyikének értelmében öt év alatt – a tőkekivágási program átmeneti fokozásával, 2,4 milliárd euró támogatással – 400 ezer hektár szőlő esne az ekék martalékául, a tulajdonosok pedig földalapú kiegészítő jövedelemben részesülnek, feltéve, hogy a termőföldet nem hanyagolják el és elvégzik a szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelő talajkezelést. A telepítési jogokra vonatkozó kivételes eseteket leszámítva most 2010-ig érvényes tilalmat csak 2013-tól oldanák fel. A tervezetnek van olyan változata is, amelyik nem támogatná a szőlőültetvények kivágását, az uniós borpiac évi mintegy 1,3 milliárd eurós költségvetési keretét más célokra használhatná fel az ágazat. Az egységes támogatás azonban ekkor is járna azon ültetvények után, amelyeket a termelő saját költségére vágott ki (NAPI Gazdaság, 2006. június 15., 4. oldal). Lapunk értesülése szerint ezt a változatot támogatná Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália, vagyis az unió nagy bortermelői. A kényszerlepárlás megszűnne, de minden tagország eldönthetné, ezt miként ellensúlyozza, a támogatási kereteket ugyanis tagországonként osztanák fel. A bizottság radikális lépésekre is kész: nem tiltanák az unión kívüli importból származó must borrá érlelését az EU-ban, engedélyeznék az uniós, illetve nem uniós borok házasítását (szakértők szerint erre a WTO-tárgyalások miatt mindenképp sor kerülne). Nem lenne tiltott egyes, nemzetközi szinten már elfogadott borászati eljárások alkalmazása sem, exportra szánt borok esetében. A mustfelhasználáshoz nyújtott támogatást és a cukorral való javítást eltörölnék, illetve nagyon leszűkítenék ezek lehetőségét, különbséget téve az EU északi és déli területei között is. Számos, a szőlőtermelők számára kedvező intézkedés (előnyugdíj, agrár-környezetvédelem) ugyanakkor a vidékfejlesztési tervekbe kerülne át.
