Lapunk információi szerint a Pénzügyminisztériumban jelentősen átdolgozták az önkéntes pénztárakra vonatkozó jogszabályt. Az elképzelések jelenleg az egyeztetés szakaszában tartanak, de tudomásunk szerint a pénztárszövetség nem tanúsít komoly ellenállást a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban. A szektort leginkább érintő előírás alighanem az, hogy maximálják a tagokat terhelő elvonások mértékét. Az önkéntes pénztárakban ezután legfeljebb a befizetések hét százaléka kerülhet majd a likviditási és működési alapba, míg ez az arány a magánkasszáknál hat százalék lehet. A magánnyugdíjpénztáraknál azonban lehetővé válna, hogy az első havi díjnál ettől eltérjenek (az önkéntes ágon, ahol különösen elterjedt ez a gyakorlat, nem leltünk ilyen kivételezésre). A jogalkotók ugyanilyen korlátot vezetnének be a vagyonkezelői díjaknál is, itt az elszámolt összeg nem haladhatja meg a saját kezelésű vagyonrész előző harmadik negyedévi piaci értékének 0,9 százalékát. Mindez – a választható portfóliónál lefektetett elvekhez hasonlóan – a pénztártagok érdekét szolgálja, hiszen akadnak a piacon olyan kasszák, amelyeknél piaci hírek szerint a vagyonkezelői díj meghaladja az 1,5 százalékot.
A költségkorlát előírásával persze nem is annyira egyértelmű a helyzet. A tervezet ugyanis nem tesz különbséget önkéntes nyugdíj-, illetve egészségpénztár között. Az egészségpénztáraknál pedig a folyamatos szolgáltatás miatt a költségek nyilvánvalóan magasabbak. Talán nem véletlen, hogy a törvényszövegben hosszan taglalják a pénztárak felszámolásával kapcsolatos előírásokat (csődeljárást nem kérhetnek maguk ellen a kasszák). A munkáltatók önkéntes pénztárba teljesített befizetéseinek havi 12,5 ezer forintban való korlátozása és a maximalizált költséghányad alighanem igen nehéz helyzetbe hozza az önkéntes pénztárakat. A kasszák tagdíjbevétele 70-80 százalékban a munkáltatóktól származik. A korábbi tapasztalatok alapján pedig azok a tagok, akiknek munkáltatója már nem fizetett, egyénileg nem töltötték tovább számlájukat. Az ilyen „holt számlák” aránya az önkéntes nyugdíjpénztáraknál már eléri a 22 százalékot. Könnyen belátható: amennyiben a kasszákba juttatott összegek jócskán lecsökkennek, ennek ellentételezésére pedig a díjemelés sem jöhet szóba, miközben szolgáltatni (fizetni) kell, akár működésképtelenség is könnyen bekövetkezhet. Ezen a helyzeten egyébként teljes egészében az sem segít, hogy úgy tűnik, a törvény lehetővé teszi a nem fizető tag kizárását. Nem babra megy a játék: a legutolsó adatok szerint a magánnyugdíjpénztáraknak 2,5 millió, az önkéntes pénztáraknak 1,2 millió feletti, az egészségpénztáraknak pedig 0,5 millió tagjuk van.
B. Judit Varga