A pénzügyminiszter szerint aki eddig figyelmesen követte a magyar költségvetési folyamatokat, azt nem érhette meglepetésként a tegnapi bejelentés, miszerint az államháztartás hiánya a tervezettet 3 százalékponttal, tehát közel 700 milliárd forinttal fogja idén meghaladni. A szaktárca eddig a pillanatig azt kommunikálta, hogy beavatkozásra nem lát okot a hiányterv betartása érdekében. A bejelentés tehát önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy a tárcavezető vegye a kalapját vagy a főnöke, a miniszterelnök ráadja azt. Különösen vérlázító azonban a mód, ahogy tálalja a tényeket. Azt sugallja ugyanis, hogy egy számot, egy betűt sem lett volna szabad elhinni abból, ami PM-fejléces papíron szerepelt. Ebből pedig magától értetődően következik: akkor mostantól miért is kellene hinni a tárca által közölt számoknak?
S igaz ugyan, hogy a piac, az elemzők és a szaksajtó régóta kongatja a vészharangot, de ilyen megalázó magyarázattal akkor sem állhat elő a pénzügyminiszter. Mert kormányzati felelősséggel nem, vagy pontosabban nem csak a gazdasági ügyekben valamelyest jártas szakemberek felé tartozik. Sőt, sokkal nagyobb ez a felelősség azokkal szemben, akik kevésbé konyítanak ezekhez a dolgokhoz. Velük aztán tényleg a bolondját járatták az elmúlt egy (két, három, négy?) évben, így minimum meg kellene követni őket, nem pedig megpaskolni a fejük búbját, hogy „legközelebb aztán jobban figyelj oda, kis barátom, ha érteni akarod a világ folyását”.
