Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Közép-európai Egyetem (Central European Universtiy – CEU) megalapításakor a közép-európai térség olyan lényeges gazdasági és társadalmi átalakulás előtt állt, ami magára irányította a világ figyelmét. Az elmúlt 15 évben ezek a folyamatok számos vonatkozásban sikeresen lezárultak, másokban még tartanak – mondta lapunknak Mátyás László rektorhelyettes –, de a külső szemlélő számára alapvetően véget ért az átalakulás. A figyelem más „hot spotokra” irányul ma – hacsak nincs rendkívüli esemény –, például az ázsiai térség feltörekvő országaira.
A CEU születésekor kiemelt szempont volt a régióban és Magyarországon egyaránt intenzív igény az amerikai és európai normáknak megfelelően kvalifikált szakemberek iránt. Mátyás szerint a régió felsőoktatására jellemző válság miatt ez a mai napig él, így a CEU továbbra is teljesíti eredeti misszióját. Ezt bizonyítja a jelentkezők száma is: a legnépszerűbb szakokra (nemzetközi kapcsolatok, Európa-tanulmányok) csupán a jelentkezők 5-6 százaléka kerül be, de majdnem mindegyikre legalább négy-ötszörös a túljelentkezés. A 60 országból érkező hallgatók 15-20 százaléka magyar, hasonló arányban jönnek a régió más országaiból, a FÁK-ból kerül ki 30 százalékuk, a többiek pedig az USA-ból, Nyugat-Európából és az ázsiai térségből érkeznek. Az alaptandíj évi 12 ezer dollár, ám az egyetem 600 hallgatójának olyan ösztöndíjakat ad, amely ezen felül megélhetésüket is biztosítja.
A CEU-diplomák piaci értékére nem volt hatással az elmúlt évek európai integrációja, Mátyás szerint a végzettek ma is ugyanúgy válogathatnak az állásajánlatok között, mint azelőtt; ezt azért is tudják, mert az egyetem követi volt hallgatói karrierútját, részben ennek alapján igyekszik meghatározni a jövő fejlődési irányait.
A rektorhelyettes úgy látja, ma a nemzetközi oktatási és kutatási intézmények – a gazdaság más szereplőihez hasonlóan – Ázsia felé veszik az irányt: a nagy intézmények kutatóintézeteket, campusokat hoznak létre Kínában, Vietnamban, Indiában, a kisebbek pedig komoly forrásokat fordítanak ebben a térségben az új munkatársak megkeresésére és képzésére. Közép-Európa felsőoktatása nincs jelen az ázsiai térségben, jobbára a tőke és a know-how hiánya miatt. Mátyás szerint csak regionális összefogással lehetne ide betörni, ám úgy tűnik, az ázsiai vonatról egyelőre lemaradunk. Mindazonáltal a régió vezető intézményeinek ma már nem közép-európai, hanem európai, sőt globális vezető szerepre kell törekedni, annál is inkább, mivel a hallgatók, az oktatók és a kutatók mobilitása ugrásszerűen emelkedhet a közeljövőben.
