Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kelet-közép-európai országok zömének EU-tagsága jelentősen megváltoztatta a regionális szervezetek tevékenységét. A közép-európai együttműködés az unión belül a közös érdekeket szolgálná; a visegrádi együttműködés – amelynek Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország a formális tagja – is fontosnak tartja ezt, ám kétségtelen, hogy ezek az országok mindinkább az unió tagjaiként határozzák meg magukat, s érdekérvényesítésük is ebbe ágyazódik be. Hasonló sorsra látszik jutni a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) is – ez elvben a térség országai közötti kapcsolatok legnagyobb, 17 országot magában foglaló, nem intézményesített együttműködési kerete –, amelyről a politikai döntéshozók az EU-bővítés óta kissé mintha megfeledkeztek volna.
Az egyik leginkább szembetűnő változás az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kivonulása: a rendszerváltás után létrehozott londoni pénzügyi intézmény vezetői szerint a mára EU-taggá lett országok 2010-re „felnőnek”, ezért addigra fokozatosan beszüntetik oda irányuló tevékenységüket. Az együttműködés más formát ölt: helyi vállalatok, pénzintézetek határokon átnyúló, kelet-európai országokba irányuló befektetéseihez az EBRD továbbra is nyújt hiteleket. A finanszírozások fő célterülete Oroszország, Délkelet-Európa, a kaukázusi térség és Közép-Ázsia lesz, prioritás az oroszországi régiók támogatása. Alaposan átalakult a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) is, a szervezet súlypontja Délkelet-Európába tevődött át; Bukarest, valamint Szófia közelgő EU-tagságával ez még tovább csúszhat keletre.
A jellemzően a kelet-közép-európai gazdaságokat kutató bécsi WIIW intézet is pályát módosít, de semmiképpen sem vonul ki: vizsgálódásait az új tagországok, Délkelet-Európa (Törökországgal együtt), valamint az európai FÁK-országok szerint csoportosítja. Az intézet korábban egymással hasonlította össze a térség országait, most az új tagokat veti össze a régi EU–15-tel.
