Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A minap a kormányfő is megerősítette azokat a híreket, amelyek az ártámogatások jelenlegi rendszerének jelentős átalakításáról szólnak, azaz más olvasatban a kiigazító csomagban helyet kap a támogatások csökkentése. Gyurcsány Ferenc szerint a gáz, a villany, a gyógyszer és a közlekedés állami támogatása piactorzító hatású, legalább 500-600 milliárd forint többletkiadást jelent (NAPI Gazdaság, 2006. május 25., 2. oldal). Elemzők annyiban értenek egyet ezzel, hogy a szóban forgó támogatások átalakításán jelentős pénzeket lehet(ne) fogni. Az azonban talányos, hogy a kiszivárogtatások mennyiben szolgálnak „tesztcélokat”, mennyiben állnak mögöttük valós megszorítási tervek.
E vonalon két nagyobb tétel mutatkozik: a gázárak, valamint a gyógyszerárak támogatása. Társadalmi-szociális szempontból mindkettő kiemelten érzékeny, ezért radikális lépésekre nem lehet számítani, az elemzők semmiképpen sem tartják kivitelezhetőnek például a gázártámogatás egyszerű felszámolását. A földgáz importárai egy év alatt 60 százalékkal nőttek, s ezt a drágulást a költségvetés pótolja, a jelenlegi sávos rendszer azonban gazdasági szempontból irracionális és szociális szempontból sem elfogadható (NAPI Gazdaság, 2006. május 25., 1–2. oldal). A teljes gázár-kompenzációs rendszer eltörlése esetén azonnal 50 százalékkal emelkedne a gáz fogyasztói ára, ehhez jönne a világpiaci árak emelkedése miatti korrekcióból adódó hozzávetőleg 10 százalékos drágulás, ráadásul az áfakulcs változása is feljebb srófolná a tarifát. Egyes számítások szerint a rendszer megszüntetése a GDP 0,5 százalékát kitevő kiadáscsökkenést eredményezhet, erre azonban gyakorlatilag nincs esély, sokkal inkább a valódi rászorultság felé mozdul az átalakítás. Ennek során nemcsak a leggazdagabbak, hanem a középrétegek jó része is eleshet a támogatástól – mondta lapunknak Kondrát Zsolt, az MKB elemzője. Az elemző szerint ezen az ágon 50–60 milliárd forint megtakarítása lehet a maximum.
A gyógyszerárak támogatásának megnyirbálása ugyancsak kényes, mint ahogy az egészségügyi reform egésze is – véli Nyeste Osolya, az Erste Bank szakértője. Szerinte a támogatások csökkentésével szemben – bár kétségkívül számottevő kiadáscsökkentést lehetne elérni, a gyógyszerárak támogatása például mindösszesen 380 milliárd forint körüli összeg, a GDP 1,7 százaléka – tartós megtakarítást a közigazgatási és egészségügyi reformok hozhatnak, legnagyobb tér ezeken a területeken mutatkozik a racionalizálásra. A közlekedés kissé ellentmondásos helyzetben van ebből a szempontból, mivel e „költségvetési vállalatok” helyzete a tarifaemeléssel javulna ugyan, ám ez nagyobb támogatásokat eredményezne, ami növelné a kimutatott hiányt. Az általában négyévente esedékes szanálásokat azonban a tarifaemelések nyomán kisebb összegekkel meg lehetne úszni, ami csökkentené a költségvetés kiadásait. A MÁV esetében hasonló a helyzet, a társaság 100 milliárdos nagyságú hiányt „állít elő”, de a többnyire már kidolgozott koncepció végrehajtásához politikai döntésre lenne szükség, igaz, egy éven belül tízmilliárdos nagyságrendű megtakarítást hozhat.
