Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A monetáris tanácsban egyre nagyobb mértékben eltérő vélemények vetődnek fel az „inflációs jövővel” kapcsolatban, az üléseken mind élesebb viták alakulnak ki, legutóbb hétfőn is erősen eltérő jövőképek – s ezek nyomán az esetleges monetáris politikai lépések szükségességének eltérő megítélései – vetődtek fel. Jelentősen megosztottak abban a tagok, hogy az egyensúlyinak tartott, 3 százalékos szintnél a legújabb inflációs jelentésben számottevően feljebb hozott magasabb 2007-es, illetve az azt követő évi inflációs várakozás indokol-e monetáris szigorítást. Volt, aki szerint ez a várakozások növekedését indítja meg, míg mások szerint az olajár mellett egyéb olyan tényezők is szerepet játszanak, amelyek nem indokolnak most kamatemelést. Járai Zsigmond MNB-elnök az ülést követően nem említette, de elemzői vélemények szerint ilyen tényező lehetett az is, hogy az év eleji áfacsökkenés alig jelent meg a fogyasztói árakban. Az áfacsökkentés elsődleges hatása jórészt az év első két hónapjában átjött. Korábban a 2005. októberi, illetve a 2006. januári áfavágás együttes elsődleges árszintmérséklő hatását 1,4 százalékpontra becsülték, az adatok tanúsága szerint ez a hatás csak 1,0 százalékpont lett.
A jelentésből kiolvasható egy sor olyan tényező, amelyek legalábbis bizonytalanságot okozhatnak az infláció jövőbeli alakulásában. Ezek egyike a munkakínálat: az idei első negyedévben ugyanis megtorpant a munkanélküliségi ráta emelkedése. E mögött hosszú ideje stagnáló foglalkoztatottság és korábban növekvő, idén év elején megtorpanó aktivitás húzódik meg. A jegybank régóta számít a munkanélküliségi ráta beállására, a fordulópontot azonban későbbre – 2006 végére – tették. Ezzel együtt nem egyértelmű az eddigi tendenciák megfordulása; ráadásul növeli a bizonytalanságot, hogy a munkaerő-kereslet egyelőre nem nő.
