Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több mint egy tucat esetben követ el folyamatos mulasztásos alkotmánysértést a magyar Országgyűlés – derül ki az Alkotmánybíróság (AB) összesítéséből. A legrégebbi, 1992 óta húzódó ügy a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtése. Az AB eredetileg 1992. december elsejét jelölte meg a mulasztás orvoslására, de ez csak részben valósult meg: az 1993-as kisebbségi törvény néhány kérdést (például a kulturális autonómia ügyét) rendezett, de az országgyűlési képviselet megteremtése azóta is várat magára. Szintén a parlament működéséhez kapcsolódik több másik vitatott ügy, így például a frakcióalakítás kérdése is. Az AB 1998 júniusában három hónapos határidőt adott a házszabály módosítására, miután az országgyűlési választásokat követően két olyan pártnak is bekerültek képviselői a törvényhozásba, melyek ott a hatályos házszabály szerint nem alakíthattak volna frakciót: a MIÉP azért, mert bejutott küldötteinek száma nem érte el az előírt minimális létszámot, a 15 főt, az MDF pedig azért, mert képviselői egyéni választókerületből kerültek ki, mint párt viszont nem érte el az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Az AB döntésével mindkét pártnak zöld utat adott a frakcióalakításra, és egyben elrendelte a házszabály módosítását is a minimális frakcióalapítási létszám meghatározásával egyidejűleg. A döntésre azért kell a mai napig várni, mert kétharmados szabályról lévén szó a kormánypárti és ellenzéki oldalnak nem sikerült tető alá hozni az egyezséget.
Egy másik nagyobb blokkot tesznek ki a mulasztások között a kárpótlási ügyek, köztük egy tipikusnak mondható 2003-as AB-határozat, mely a Csehszlovákiából a második világháború után áttelepítettek kárpótlásáról szól. Fideszes parlamenti kérdésre 2004 nyarán Bárándy Péter igazságügy-miniszter azt az írásos választ adta, hogy a mulasztás oka nem szándékos késleltetés, hanem „a problémakör szabályozása számos gondot és kérdést vet fel”.
