A pártok programjaikban viszonylag szűkszavúan nyilatkoznak a tőkeimport és a tőkeexport ösztönzéséről, ahol szóba kerül egyáltalán e kérdéskör, ott is csak a tőkevonzást taglalják, a magyar tőkekivitelről sehol egy szó sem esik. A szabad demokraták szerint a gazdaság tőkére szorul, és fenn kell tartani a globalizációhoz való gyors alkalmazkodást elősegítő külföldi működőtőke-beáramlást. Ehhez elengedhetetlen a befektetői bizalom, amely a kiszámítható gazdaságpolitika és a szabad hozzáférés nyomán marad fenn, illetve erősödik. Az SZDSZ alapvetően a társaságokra háruló terhek oldaláról közelíti meg a tőkeimport ösztönzését: az egységes, 20 százalékos adó-, valamint nyugdíjjárulékkulcsot, illetve az iparűzési adó eltörlését említik programjukban.
A kisebbik ellenzéki alakulat ugyancsak az adók mérséklésének hozadékaként tekint a tőkevonzásra: a kedvezőbb adózási környezet vonzza a külföldi tőkét. Az MDF szerint ezzel javul az adómorál és csökken a feketén foglalkoztatottak száma is. A beáramló tőke növeli a foglalkoztatást, s ez új adózókat hozhat. A program szerint a gazdasági élet szereplőinek életét nemcsak az adónemek sokasága és mértéke nehezíti, hanem az adópolitika instabilitása is. A gyakori módosítások költséges adminisztrációs és könyvelési terheket rónak az adózókra, és a párt egyik fő célkitűzése az adórendszer stabillá és kiszámíthatóvá tétele.
