Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A koalíciós tárgyalásokon körvonalazódó reformcsomag egyik sarkalatos kérdése az önkormányzati reform – a téma sok egyéb szempont mellett azért is kényes, mert a változásokhoz a törvény értelmében kétharmados többség kell. Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője lapunknak elmondta, hogy a koalíciós pártok május végén olyan javaslatcsomagot tesznek majd az Országgyűlés elé, amely egyaránt kitér a kistérségek és régiók mint közigazgatási egységek valós bevezetésére, az önkormányzati rendszer finanszírozására, de az önkormányzati választójogi rendelkezésekre is. Ez utóbbi nem feltétlenül változhat meg már az őszi választások előtt, a módosításokról a rendelkezésre álló idő függvényében dönt majd a parlament. A finanszírozási rendszer kapcsán azonban megjegyezte Horn, hogy annak nem minden eleme kötődik kétharmados jogszabályhoz, így például az adótörvények módosításához nem feltétlenül szükséges közös nevezőre jutni a Fidesszel. Az ellenzéki párttal Horn elmondása szerint nem folynak informális egyeztetések a kétharmados jogszabályok tárgyában, a konzultációval megvárják a javaslatok nyilvános bemutatását.
Nem vagyok híve az elkapkodott reformnak – mondta a NAPI Gazdaságnak Toller László, Pécs polgármestere. A szocialista képviselő szerint nem szabad a területi közigazgatás egyes elemeit külön kezelni, az egész rendszer működésének átgondolására lenne szükség. Első körben meg kell várni, hogy van-e remény a kétharmados törvények módosításával választott régiók létrehozására vagy csak a megyék társult régióiban lehet gondolkodni. A parlamenti konszenzus megteremtéséhez előbb amúgy is konkrét törvényjavaslatokra van szükség. Toller szerint számos olyan feladat van, amelyet célszerűbb lenne a megyék helyett a régiók keretében ellátni: ilyen például a helyi és távolsági autóbuszokat üzemeltető cégek működtetése, a levéltárak vagy akár a sportstadionok kezelése, de adott esetben kórházak működtetése is. Rövid távon a regionális reform csak többletkiadással és átmeneti működési zavarokkal jár, így nem várható tőle a segítség a gyors kiigazításhoz – vélekedett Pálné Kovács Ilona, az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója. Ezért megtakarítások hiányában nincs értelme a gyors átszervezésnek, ami számos területen amúgy is kivitelezhetetlen. A leggyorsabban a fejlesztéspolitikában lehetne lépni, elsősorban a tervezés decentralizálásával. A területi tervkészítéshez ugyanakkor a központi szintről forrásokat is át kellene adni a regionális ügynökségeknek. Az uniós alapok tekintetében a tényleges pénzosztást a közhiedelemmel ellentétben sehol sem a régiók választott testületei, hanem az erre szakosodott hivatalok végzik. A régiók így a fejlesztéspolitikában elsősorban az érintettek érdekegyeztetésének fórumát jelenthetnék. Egy következő lépésben indulhatna meg a teljes államigazgatás regionális célú átszervezésének szakmai, majd politikai előkészítése. A harmadik, legnehezebben kivitelezhető fázisban lehetne csak szó intézményátadásokról. Az egészségügy, a szociális gondoskodás és az oktatás esetében bonyolult intézménytulajdonlási és -fenntartói viszonyokba kellene beavatkozni, az azonnali eredmény reménye nélkül: három szegény megyéből ugyanis nem lesz egy összevonással egy gazdag régió. Pálné szerint nem is biztos, hogy minden, a jelenleg a megyék által végzett tevékenységet érdemes régiós szintre emelni, új felelősségi körök nélkül viszont egy újabb közigazgatási szint beiktatása bizonyulhat fölöslegesnek. Csak a megtakarítások miatt nem célszerű az összevonás: három megyei hivatal összevonása egy nagyobba újabb beruházási költségeket idézhet elő, és biztosítani kell a megfelelő munkaerőt is, ami adott esetben csak bejárással lehetne megoldható – tette hozzá az igazgató.
Nem célszerű az azonnali és számos tevékenységre kiterjedő kötelező társulás előírása a kistérségek számára – mondta lapunknak Németh Jenő, a Belügyminisztérium IDEA programjának kistérségi munkacsoport-vezetője. Tekintettel a nagy területi különbségekre, először mintaprojektekben kellene megvizsgálni, hogy milyen együttműködési formák bizonyulnak valóban hatékonynak, majd a finanszírozást már a tapasztalatok alapján lehetne meghatározni. Németh a franciaországi alprefektúrák mintájára térségi ellátóközpontokat hozna létre, például a közművelődésben, úgy, hogy közben bizonyos feladatok esetében a mikrotérségi ellátás is megmaradna. Ehhez a jelenleginél kisebb képviselő-testület és kisebb önállósággal járó polgármesteri tisztség is elég lenne. Mindehhez az alkotmányt és a kétharmados önkormányzati törvényt nagy vonalakban módosítani kellene, a pontos szabályozást már a feles eljárási törvények szintjén lehetne meghatározni.
