Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A megyei statisztikai hivatalokat 2004-ben olvasztották be régiós intézményekbe. Először 2004. augusztus 1-jével a budapesti és Pest megyei igazgatóságot olvasztották be a központi szervezetbe, minek folytán a vezetői megbízások száma nyolccal csökkent. 2005. január elsejével azután már a 18 megyei igazgatóságot is megszüntették, ezek szerepét hat regionális igazgatóság vette át (igaz, minden megyében maradt KSH-képviselet). Az átszervezés során nem volt kinyilvánított cél a leépítés, de 100 fővel (valamivel több mint 5 százalékkal) így is csökkent a bázisévhez képest a létszám, mivel sokan nem vállalták a régióközpontba való napi átjárást vagy a felajánlott munkakört. További megtakarítási tényezőt jelentett, hogy a vezetői megbízások száma 126-ról 34-re csökkent a hivatal területi szerveinél. A fejezet 2004-es zárszámadásának készítői úgy vélekedtek, hogy az átalakítás egyszeri többletkiadásai három év alatt térülnek meg, ezt követően évi 610 millió forint lehet a tartós megtakarítás. Rövid távon viszont csak jelentős kiadást idézett elő: az átszervezések költségvetési igénye 2004-ben 1,49 milliárd forint volt (ide tartoztak a regionális központok bővítéséhez kapcsolódó beruházási költségek, a távmunka feltételeinek kialakítása, valamint az ehhez kapcsolódó dologi kiadások), 2005-ben pedig 820 millió forint (benne a felmentési illetmények és végkielégítések).
Egy másik jelentős összevonás a KSH eseténél nagyobb nyilvánosságot kapott: Kóka János a közútkezelő kht.-k összevonásáról szóló döntéséért szakmai és politikai bírálatot is kapott. A lépés eleme volt annak a programnak, melyet Kóka a gazdasági tárca háttérintézményeinek koncentrálására hirdetett meg. Egy tavaly júliusi kormányhatározat alapján a 19 megyei állami közútkezelő Kht. megszűnt, és az Állami Közúti Műszaki Információs (ÁKMI) Kht.-ba történő beolvasztással létrejött a Magyar Közút Állami Közútkezelő, Fejlesztő, Műszaki és Információs Kht. A határozat többek között a „területileg megosztott adminisztrációs tevékenység racionalizálását” említette az intézkedés indokaként. A jogutód Magyar Közút Közhasznú Társaság 2005. október 1-jén jött létre. Az átszervezést Horváth Zsolt Csaba közlekedési helyettes államtitkár a megyei közútkezelő társaságok vezetőinek május 31-i értekezletén jelentette be. Ekkor a várható megtakarítást évente több milliárd forint értékűre tette. Egy későbbi nyilatkozatban Kóka már múlt időben beszélt arról, hogy az összevonásokkal a tárca „3,6 milliárd forintot spórolt meg”. A 19 megyei közútkezelő kht., valamint az ÁKMI évente öszszesen mintegy 27 milliárd forintból működött, ehhez képest a közel 15 százalékos megtakarítás egy év alatt nagy eredménynek számítana. Az egyesítés szakmai felügyeletével megbízott Horváth László ÚKIG-igazgató ugyanakkor egy napilapnak adott interjújában csak 300 millió forintra taksálta az első évi közvetlen megtakarítást.
Megtörtént a területi átszervezés és összevonás a korábban különálló környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi Felügyelőségek esetében is. A 2005. január 1-jével végrehajtott reform mögött álló egyik legfontosabb kormányzati szándék a hatósági és egyéb (például kezelői, fenntartói) állami közfeladatok ellátásának elkülönítése volt. A korábbi környezetvédelmi felügyelőségek és vízügyi felügyeletek 12 tagú hálózatba való összevonása mellett az új intézménybe kerültek a nemzeti parkok igazgatóságaitól a természetvédelemmel és a tájvédelemmel kapcsolatos hatósági jogkörök is. A 2004-es zárszámadás az összevonást „gyakorlatilag egyszerűnek” minősítette. A szöveges indoklás szerint létszámváltozás nem történt: a korábbi környezetvédelmi felügyelőségek az átvett feladatokkal és a hozzá tartozó létszámmal lényegében kiegészültek. A korábbi évek székházépítési és -bővítési beruházásai nyomán a felügyelőségek többsége a többletlétszámát saját székházában el tudta helyezni, így ez sem okozott jelentős többletköltséget. Ennek ugyanakkor némileg ellentmond, hogy a szóban forgó felügyelőségeknél és igazgatóságoknál ugyanezen zárszámadás adatai szerint összesen mintegy 500 főt elbocsátottak.
