Politológusok szerint nem feltétlenül a vagyon dönti el, hogy kiből lesz képviselő(jelölt) az adott választási körzetben; az már igen, hogy milyen a viszonya a társadalmi és gazdasági befolyással rendelkezőkkel. „Nincs mindenki zsebében ott a marsallbot, abból csak x darab van, és a verseny arról szól, hogy éppen ki tudja birtokolni azokat” – így szól egy vélemény arról, hogy bár az alkotmány alapján elvileg nagyon puha korlátja van a jelöltségnek (nagykorúság, magyar állampolgárság), ez csak elméleti lehetőség, a gyakorlat más. A „semmiből” nem lehet előlépni, kellő társadalmi beágyazottság nélkül hosszú évekbe és szisztematikus munkába kerül, mire a képviselőjelölésről döntők látókörébe jut az, aki ezt ambicionálja. A pártok számára az a hasznos jelölt, aki kiépített kapcsolati tőkével rendelkezik, mert a párt nem fogja finanszírozni a jelölt felépítését, azt a helyi tőkére hagyja. Ezzel együtt nem lehet azt állítani, hogy elég, ha mindenkivel jóban van az illető, viszont üres a zsebe: egy bizonyos társadalmi rangot és az ezzel együtt járó jövedelmet fel kell tudni mutatnia. Nem véletlen, hogy ha nincs pártfunkciójuk, akkor kórház- vagy iskolaigazgatókból, ügyvezetőkből, vagyis a felső vezetők köréből kerülnek ki a képviselők.
