Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tegnapi állás szerint a csütörtökön Balatonőszödön kezdődő koalíciós egyeztetésre az SZDSZ négy témában készül javaslatokkal. Kuncze Gábor pártelnök a gazdaságpolitikára, az egészségügy átalakítására, az oktatási reform folytatására vonatkozó, valamint szociálpolitikai programot visz az egyeztetésre. A bejelentés alapján kemény szakmai és politikai vitákra lehet számítani, ugyanis a területeket felügyelő minisztériumok egyben a központi költségvetési szféra legnagyobb pénzosztó helyei is. Valószínűtlennek tűnik, hogy a parlamenti patkóban az abszolút többség közelébe került szocialisták bármelyik területről hajlandóak lennének harc nélkül lemondani. A 2006. évi költségvetési törvény alapján a négy említett terület mindegyike a legnagyobb állami támogatással működő öt kiemelt kiadási főösszegű fejezet közt van. Eltekintve a Pénzügyminisztérium fejezettől, ahol például a közös uniós kasszába történő befizetést és a tb-kasszákból hiányzó járulékok több száz milliárdos pótlását is elszámolják, a legnagyobb pénzosztó fejezet a szociális csúcsminisztérium (ISzCsEM).
Innen finanszírozzák az egész szociális ellátórendszert, amelynek 600 milliárd forint feletti éves költségvetéséből csak a családi pótlékra elmegy 318 milliárd forint. Az SZDSZ ezzel kapcsolatban régóta a rászorultsági elv bevezetését javasolja, ám kétséges, hogy a Bokros-csomagot követő fideszes támadásokra minden bizonnyal még élénken emlékező szocialisták belemennének a nemrégiben „megduplázott” (valójában csak több támogatásból összevont) családi pótlék univerzális jellegének felülvizsgálatába.
A harmadik legnagyobb minisztériumi fejezet a gazdasági és közlekedési tárcáé. Az autópálya-építésért felelős és jelentős uniós forrásokat is elosztó tárca SZDSZ-es kézen maradása esetén a szocialisták a hírek szerint jelentős karcsúsítást javasolnának. Ez történhetne Sárközy Tamás kormánybiztos javaslata alapján egy stratégiai gazdaságpolitikára, innovációra és foglalkoztatáspolitikára koncentráló „valódi” gazdasági minisztérium, illetve egy infrastrukturális minisztérium létrehozásával, ahová a közlekedés, az építésügy, az energetika és a turisztika is tartozhatna.
A gazdasági tárcával nagyjából egyenlő „fajsúlyú” az oktatási minisztérium, amely mintegy 500 milliárd forintnyi forrás felett diszponál. Ha igazak a hírek, hogy Hiller István MSZP-elnök, korábbi kultuszminiszter és oktatási államtitkár két korábbi munkahelyének összevonásával szeretne vezetni egy „művelődési és közoktatási” csúcsminisztériumot, akkor a tét elsősorban az oktatási források koalíciós átsorolása lenne. Magyar Bálint szabaddemokrata oktatási miniszter számos kedvenc projektjét (kétszintű érettségi, felsőoktatási intézményfejlesztési program a magántőke bevonásával) az SZDSZ programja is kiemelten kezeli, de aggódniuk akkor sem kellene, ha a szocialista párt venné át a minisztérium irányítását. A legjelentősebb intézkedések (új felsőoktatási törvény, benne a bolognai képzési rendszer, intézményi integrációk, PPP-beruházások) már visszafordíthatatlanok, a közoktatási feladatellátás széles körű korszerűsítésének terhe pedig kistérségi összevonásokkal a fenntartókra, és nem a normatívákat finanszírozó tárcára nehezedne.
Már a választási kampány alatt világossá vált a szocialista és szabaddemokrata program közti lényeges eltérés az egészségügy finanszírozását illetően. Az Egészségbiztosítási Alapot is figyelembe véve az egészségügyi alrendszernél csak a nyugdíjbiztosítási alrendszer nagyobb a teljes központi kormányzati szektorban, és bár a feladat nehéz, az 1700 milliárd forintos terület fölötti hatalomra érthetően mindkét koalíciós párt pályázik. A vita középpontjában itt az egy- vagy több-biztosítós modellben történő finanszírozás áll. Az SZDSZ „Tessék választani” választási brosúrája kemény szavakkal illette a szocialisták koncepcióját: „a szocialista modell egy tétovázó, és bátortalanságával, felelőtlenségével kárt okozó elképzelés”. Az SZDSZ megteremtené annak lehetőségét, hogy megfelelő garanciákkal és tőkeerővel létrejövő magánbiztosítók is nyújthassák a kötelező egészségbiztosítási szolgáltatást, és a beteg ezek közül a jobb ellátást garantálót választhassa. Gyurcsány Ferenc, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje ugyanakkor lapunknak korábban úgy fogalmazott: álvitának tartja, hogy egy- vagy több-biztosítós legyen az egészségügy. A szocialisták eszerint első lépésben azt próbálnák elérni, hogy ténylegesen biztosítási alapúvá váljon a rendszer a meglévő egy biztosítóval, s négy-öt évi működés tapasztalatának birtokában gondolkoznának el a többi biztosító beengedésén.
