Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Még két hónap türelmet kért a gazdasági élet szereplőitől Gyurcsány Ferenc, ennyi idő kell ahhoz, hogy összeállítsa az új kormány programját. Nos, ha már négy évet kibírtak a vállalkozók, ezen a hatvan napon nem múlik semmi, s ennyi időt vélhetően még a kötvénypiacok és a forintba fektetők is kivárnak. Vagyis szó sincs arról, hogy rögtön a választások lezárulta utáni napon kőkeményen számon kérnék az alakuló kormányon a reformokat. Két hónapig még elsősorban a külföldi események mozgatják az árfolyamokat, a magyar belpolitika legfeljebb akkor tudna befolyásoló tényezővé válni, ha a szocialistáknak nem sikerülne koalícióra lépni a szabaddemokratákkal. A tárgyalások e hét második felében elkezdődnek, s bár gyaníthatóan nem lesz könnyű menet egyik félnek sem, végül egymás tenyerébe fognak csapni.
A figyelem ebben az időszakban leginkább a kormánypártokra irányul, pedig érdekesebb lesz az, ami a Fidesz háza táján történik majd ezekben a napokban. Afelől ugyanis nincs kétségem, hogy a koalíciós partnerek belevágnának a szerkezeti reformokba, legfeljebb az lesz a kérdés, hogy mennyire bátran cselekednek. Viszont a Fidesz nélkül mit sem ér az egész. Egy sor alapvető ügyben ugyanis kétharmados többséget kell szerezni a parlamentben, elég, ha a több-biztosítós egészségügyi modellre gondolunk, ami keményen érinti az önkormányzatok ellátási felelősségét. Ha a Fidesz dacból ellene szavaz minden javaslatnak, akkor nem lesznek reformok Magyarországon, legfeljebb toldozgatások, ha viszont józan megfontolás alapján lesznek képesek dönteni az indítványokról, akkor esély nyílik arra, hogy 16 év halogatás után az állami finanszírozású rendszereknél is megtörténjen a rendszerváltás. Az MSZP–SZDSZ koalíciós egyeztetésnél pillanatnyilag fontosabb, hogy mire jutnak a kormánypártok a Fidesszel az előttünk álló hetekben.
