Ahogy az lenni szokott, az MSZP is többet ígért 2002-ben, mint amennyit a ciklus során végül megvalósított. Különösen a tb-járulékoknál szembetűnő az ellentét az ígéretek és a tettek között: érzékelhető tehercsökkentésről volt szó a múltkori választáskor, ám erre négy év nem volt elegendő. A tb-kulcsok nem változtak, a járulékplafont kevesebb mint 2,4 millióról 6,3 millió forintra emelték (e fölött már nem változik a befizetendő járulék mértéke). Az ígértnél jóval később, csak most novemberben szűnik meg a tételes egészségügyi hozzájárulás. Fontos része volt az adóprogramnak az adminisztráció karcsúsítása, a számlaszámok és a befizetési időpontok csökkentése – ez sem valósult meg négy év alatt, pontosabban ezekben a hónapokban indult el egy folyamat, amely az elektronikus adózás kiterjesztését szolgálja. A jövedelemadózásban az apró lépések taktikáját követte a koalíció: folyamatosan csökkentették a sávok és a kulcsok változtatásával az szja-terhet, de csak akkora mértékben, hogy az ne növelje nagyon a költségvetés amúgy is szépen duzzadó hiányát. Emellett viszont lassan elkezdtek olvadni a kedvezmények (példa rá a Sulinet).
A ciklus végére aztán megtalálta a választási programját az MSZP: több olyan módosítás is született, amely szokatlanul merésznek tűnhet az addig mutatott „kurázsihoz” képest. A felső áfakulcsot 20 százalékra csökkentették, a társasági adót 16 százalékra faragták le, egyben bevezették a 10 százalékos kulcsot az 5 milliós árbevételig (egy sor más feltétel mellett), és több kedvezményt is bevezettek azoknak a munkaadóknak, akik egy meghatározott munkavállalói körből vesznek fel alkalmazottat és azt egy bizonyos ideig foglalkoztatják. Mindenképp a 2002–2006 között kormányzó koalíció javára írható, hogy törvénybe foglalták a következő négy évre szóló adóterveiket – a vállalkozásoknak fontos, hogy kiszámítható módon alakul az adózás ebben az időszakban, ráadásul több intézkedés (tb-járulék-csökkenés, szja-tábla-változás) javít az adózók nettó pozícióján.
