Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Noha avval már négy éve is mindenki egyetértett, hogy a nagy elosztórendszerek reformja elengedhetetlen, a felsőoktatáson kívül nem sok mindenhez nyúlt hozzá a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kabinet. Az SZDSZ-es vezetésű oktatási tárca megrendelte a bolognai folyamatnak – a többciklusú képzési modellnek – megfelelő felsőoktatási koncepciót egy független szakértői tanácstól, majd elkészült az új törvény első változata. A koncepció a szakma szerint túl nagy szerepet osztott a magántőkének, végül több mint egyéves egyeztetés után az Országgyűlés 2005 őszén fogadta el az új felsőoktatási törvényt. Az intézmények kínálata eszerint alakult: ez negyedannyi induló szakot jelent, mint eddig, a hangsúly a hiányszakmák felé tolódott el.
A reform célja az, hogy a felsőoktatásból már három év után a piaci igényeknek megfelelő tudással lehessen távozni. A mesterképzésbe csak az alapképzésben részt vevő hallgatók 35 százaléka járhat állami támogatással. Új forrásként az uniós alapok, a magántőke, valamint az intézmények saját bevételei jelenhetnek meg. Kevésbé finanszírozási kérdés ugyan, ám meghatározó a kétszintű érettségi rendszer, amelynek „próbaüzeme” tavaly volt. Ezt a szakma a tételsorok kikerülésével kapcsolatos botránytól függetlenül sem fogadta jól, bár sokak szerint a nehézségek jobbára a szisztéma újszerűségéből adódnak.
