Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ország finanszírozási helyzete szempontjából kifejezetten kedvező, hogy a magánszemélyek az utóbbi időben ismét spórolósabbakká váltak. A háztartások nettó finanszírozási képessége (a pénzügyi megtakarítások és a felvett hitelek egyenlege) az előző év végén jókora negyedéves növekedés után a jegybanki adatok szerint a GDP 7,8 – a szezonális hatásokat is figyelembe véve pedig öt – százalékára rúgott. Az arány 2001 utolsó negyedévében indult romlásnak, a mélypontot enyhe negatívum jelentette. Ez különösen azért számított kellemetlen jelenségnek, mert az országban hagyományosan a jelentős megtakarítási pozíció volt a jellemző, a kilencvenes évek elején a nettó finanszírozási képesség a GDP 10-15 százalékát is elérte. Az országot ezen a meglehetősen kínos szituáción az segíthette át, hogy a természetes módon jelentős finanszírozási igénnyel fellépő vállalatok mintha leszoktak volna a hitelfelvételről, a beruházások helyett inkább megtakarítókká váltak. (Mára viszont ez a helyzet is megváltozott.)
A lakossági vagyon GDP-hez mért visszaeséséért általában a hitelboomot okolta mindenki. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtató, hogy a háztartások GDP-hez viszonyított hitelállománya csak 2004 végén érte el a 14 évvel korábbi 20 százalékos szintet. Az ingatlanhiteleket külön vizsgálva pedig ilyen szempontból még mindig jelentős (a GDP arányában öt százalékpontos) az elmaradás.
Finanszírozási szempontból egyébként azt is érdemes figyelembe venni, hogy az ország devizatartaléka a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tájékoztatása szerint az idén februárban meghaladta a 16,45 milliárd eurót, néhány éve pedig szakértők a 11 milliárdos szintet is meglehetősen magasnak tartották.
