Norvégiában megaprojekteket terveznek arra, hogy kőolajmezőkbe „temessék” a – jórészt EU-országokból érkező – szén-dioxidot, és az ország így teljesítse kiotói vállalását. Eközben az új kanadai kormány az egyezmény visszamondását fontolgatja.
A Statoil norvég olajtársaság régóta használja – jóllehet csak kísérleti jelleggel – azt a technológiát, amelynél az olajat a földbe préselt szén-dioxiddal szorítják ki a tároló kőzetből és hozzák a felszínre. Ezzel a módszerrel – távlati célként – a mezőkben tárolt teljes olajmennyiség 55 százalékát akarják kitermelni, ami igen jónak számítana. Ilyen módon egyszersmind üvegházhatást okozó szén-dioxid tüntethető el, ami segíti az országot a kiotói vállalásának teljesítésében, illetve a kvótakereskedelem révén bevételi forrás. Olyannyira, hogy az olajtermeléstől függetlenül is tervezik szén-dioxid pumpálását a kimerült olaj- és gázmezőkbe.
Az ebben rejlő lehetőségeket érzékelteti, hogy – Tor Fjaerannak, a Statoil alelnökének a Dow Jones által idézett nyilatkozata szerint – a cég által szén-dioxid-elnyelető „központnak” szánt Sleipner mező egymaga 600 milliárd köbméter gázt képes befogadni, körülbelül annyit, amennyit a teljes európai energetikai szektor 500 év alatt bocsátana ki (az utóbbi adatra 600 milliárd tonna nagyságrendileg reálisabbnak tűnik – a szerk.). Az elnyeletés azonban csak az egyik része a technológiának, a másik – talán nehezebb és költségesebb – feladat az erőművek füstgázából a szén-dioxidot kiszűrni, majd megfelelő nyomáson tárolni és az olajmezőhöz szállítani.
A Statoil egyelőre egy földgázerőművet tervez a dél-norvégiai Kaarstoe-ba, az itt keletkező szén-dioxidot a közeli Volve olajmezőbe fogják préselni a termelés növelése céljából. Az erőműhöz építendő szén-dioxid-kezelő berendezés horribilis – 300 és 450 millió dollár közötti – költségét azonban nem fogja fedezni az olajmező többlethozama, így mindenképpen állami támogatásra van szükség. Mellesleg az országban alig vannak hőerőművek, ezért a szén-dioxidot hosszú távon főleg importból szándékoznak beszerezni.
Míg Norvégiában a kiotói vállalás teljesítésén dolgoznak, Kanada erről végleg lemondani látszik. A januári parlamenti választásokon bő tizenkét évnyi liberális kormányzás után a konzervatívok nyertek, ennek megfelelően Paul Martint Stephen Harper váltotta fel a miniszterelnöki székben. Harper már a kampánya során bejelentette, hogy amennyiben hatalomra kerül, felülvizsgálja az ország részvételét a kiotói folyamatban. Kanada vállalása ugyanis teljesíthetetlen, ráadásul feszültséget okozott az USA-val, mivel a déli szomszéd nem ratifikálta az egyezményt, így a cégei versenyelőnyben vannak a kétoldalú kereskedelemben.
Tóth Gábor