Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyarországon praktizáló orvosok 87,5 százaléka alkalmazotti státusban dolgozik, míg 12,5 százalékuk egyéb jogviszonyban – leggyakrabban közreműködőként – végzi munkáját – derül ki a Magyar Kórházszövetség vizsgálatából, amelyet a szaktárca kérésére végeztek el. A szakorvosoknál az aneszteziológusok közül kerül ki a legtöbb nem alkalmazotti státusban dolgozó – az altatóorvosok 30 százaléka tevékenykedik megbízási szerződéssel vagy közreműködőként –, de gyakori jelenség ez a radiológusok, ortopédusok, traumatológusok körében is. Főként a vidéken tapasztalható 20 százalékos orvoshiánynak tudható be, hogy ott a sebészek 8-10 százalékát foglalkoztatják szerződéssel, akik így több kórházban is gyógyíthatnak. Szakértők úgy látják, tovább emelkedhet majd a szerződéses orvosok száma, ha megszületik az új uniós munkaerő-direktíva, amely szigorúan határt szab a munkaórák számának. Ugyanis most több délelőtt közalkalmazottként tevékenykedő orvos végzi ugyanazt a munkát ugyanabban a kórházban délután megbízási szerződéssel.
A fővárosban más a helyzet, hiszen nem orvos, hanem szakdolgozói hiány van, viszont az ápolók döntő többségét alkalmazottként foglalkoztatják. Az intézetvezetők pedig arra törekszenek, hogy a segédápolók helyett mind nagyobb számban vegyenek fel szakképzett munkaerőt.
A felmérés megerősíti a KSH adatait az orvos- és szakdolgozói hiánnyal kapcsolatban, ugyanakkor falsnak bizonyult a MOK azon kijelentése, miszerint a hiány elsősorban a magyar doktorok elvándorlásának tudható be. A hivatalosan magyar intézményben nem tevékenykedő orvosoknak csak negyede távozott külföldre, a többi inkább pályaelhagyó – ez vélhetőleg részben az alacsony jövedelem miatt van így, amely a felmérés szerint havonta átlagosan 168 ezer forint. A legnagyobb hiány az aneszteziológusokból, rehabilitációs orvosokból van és egyre több szülész-nőgyógyászra és gyermekgyógyászra lenne szükség. Tovább növelheti a hiányzó orvosok számát a szakmai kollégiumok minimálfeltételeinek bevezetése, amely egyebek között az ellátáshoz szükséges szakemberlétszámot is meghatároz – a traumatológusoknál ez például 400 százalékos hiányt mutat.
