Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyar Kommunista Munkáspárt (MKM) a 2006-os országgyűlési választásokon 60-70 millió forintból gazdálkodik – tudta meg a NAPI Gazdaság Thürmer Gyulától, a párt elnökétől. A választási büdzsé a jelöltállítás után kapott mintegy 10 millió forintos állami támogatásból és a tagok, valamint külső támogatók adományaiból áll össze. Ez utóbbi két forrás között 60–40 százalék arányban oszlik meg a bevétel Thürmer becslése szerint. A külső támogatók között elsősorban az a vállalkozói réteg található meg, amely az EU-csatlakozás vesztesévé vált – mondta az elnök. Az MKM választási keretének legnagyobb részét a televíziós és rádiós reklámokra fordítja, mivel „aki nincs benne a tévében, az nem is létezik”, az óriásplakátokról ugyanakkor az idei kampányban már lemondott a Munkáspárt jogutódja. A médiakampány kiterjed az országos és a helyi orgánumokra is, utóbbiak relatív olcsóságuk miatt különösen fontosak a párt számára. A kopogtatócédulák gyűjtésében az MKM elsősorban saját aktivistáira számít, és az erősebb helyi szervezetek mellett a központi vezetés a párt szempontjából gyengébb körzetekre is odafigyel, mintegy kiegyensúlyozva a forrásokban meglévő különbségeket.
A Jobbik nem fog országos óriásplakát-kampányt folytatni – mondta lapunknak Kovács Dávid, a MIÉP-pel közösen induló párt elnöke. Erre akkor sem nagyon lenne lehetőség, ha a szervezet mintegy 20 millió forintos választási költségvetése erre módot adna. A parlamenti pártok ugyanis már fél vagy egy évvel ezelőtt leszerződtek a legfontosabb felületekre. A kampánybüdzsé egyik legfontosabb bevétele az államtól jön, jelöltenként 60-70 ezer forintos a támogatás, amihez a megyei vagy országos listaállítással is újabb forintok érkeznek. A mára mintegy 1000 fős Jobbik-tagság tagdíjából néhány millió forint bevétel érkezik, amely a párt méreteihez viszonyítva jelentősnek mondható – mondja Kovács. A Jobbik a befizetéseket a helyi alapszervezetnél hagyja, ebből lehet azután például fórumokat szervezni, fizetni a terembért. Egy, a választópolgárok számára is érezhető kampányhoz ennél jóval többre lenne szükség, így a párt jelöltjeinek a benzinpénzért például maguknak is a zsebükbe kell nyúlniuk; a pártközpont a szórólapokkal és a plakátokkal tud hozzájárulni a helyi kampányhoz, s a barátok, szimpatizáns vállalkozók is beszállnak olykor. Kovács saját 2002-es egyéni jelölti kampányára a tatai körzetben mintegy 800 ezer forintot költött, amiben jelentős hányadot képviselt az „önrész” is. A Jobbik a kopogtatócédulák gyűjtésénél elsősorban a párttagságban bízik, de egy nemrégiben közzétett felhívás nyomán már 500-600 aktivistára is számíthatnak. A kopogtatócédula-gyűjtés különösen fontos a kis pártok számára, a nagyok ugyanis nem állnak le a körzetenként szükséges 750 darabnál, folytatják a gyűjtést az utolsó pillanatig, így próbálva letarolni a terepet a kisebb és szervezetlenebb pártok előtt – mondja a pártelnök.
