Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A játékelméletből közismert a tíz gazda tíz tehénének és a közlegelőnek az esete (egy tizenkilencedik századi matematikus dolgozta ki). Aki nem ismerné: a legelő pontosan tíz tehenet képes eltartani, amint valaki növelni akarja a saját részét, és több tehenet csap ki, az egész állomány gyarapodása csökken. Meghatározott paraméterek esetén pontosan kikalkulálható, mikor következik be az a szituáció, amikor már biztosan nem nyer senki, pusztul a legelő, a tehenek és nyilvánvalóan a gazdák is. A példa szinte módosítás nélkül alkalmazható lenne arra a szituációra, amelyben most a magyar gazdaság van, de talán továbbfejlesztve még egyértelműbb. Tegyük fel ugyanis, hogy a legelőt gondozással, igényes trágyázással alkalmassá lehet tenni arra, hogy több tehén is változatlanul gyarapodjon rajta. A gazdáknak tehát munkát és pénzt kell áldozniuk. Lehet vitatkozni azon, hogy akinek két tehene van, az mennyivel vállaljon többet annál, akinek egy (a legelő ugyanis „köz-”, tehát kétszeres szorzó biztosan nem alkalmazható), ráadásul ki mondja meg a munka és a pénz átváltási arányát, mi és milyen értékben kell a fű javításához.... és a többi. Akárhová csiszolgatjuk a dolgot, mindig akadnak olyanok, akik inkább potyautasok lennének. Ők ha egyáltalán gondolnak rá, mindig bíznak abban, hogy messze még a pusztulás, az ő titokban kicsapott kis plusz tehénkéjüket még biztosan bírja a legelő. Persze – mondják ha valaki rájuk pirít – fizetnék én, ha nem követelnének tőlem olyan sokat. Meg a természettel is kellene valamit csinálni, hiszen rendszeresen pont akkor jön a zápor/kánikula, amikor nem kellene, így a befektetésnek semmi értelme.
A legelő pedig satnyul és veszítenek súlyukból a tehenek.
