Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az idei költségvetési törvény tucatszámra nevesít közalapítványokat, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatalból kiszivárogtatott koncepció egyik variánsa szerint 2008. január elsejétől megszüntetnének. A közszféra sajátos intézményei körében kulcskérdés, hogy a javaslat milyen mértékben korlátozza a közalapítványt, amely sok esetben a közpénzek elfolyatásának egyik alapvető csatornája. A Sárközy-féle törvénytervezet három variánst dolgozott ki a közalapítványok szabályozására. A NAPI Gazdaság birtokába jutott törvényszöveg azonban már nem tartalmazza a Sárközy-féle javaslat harmadik verzióját, amely megszüntetné a közalapítványokat, helyébe a költségvetési célalapot kínálva. A különbség óriási: míg az első két verzió meghagyná a közalapítványt az államháztartás rendszerén kívül, a harmadik verzió radikálisan korlátozná a költségvetési célalap felhasználhatóságát. Nem mindegy ugyanis, hogy az évi több milliárd forintos állami közalapítványok költségvetése megjelenik-e az államháztartás rendszerében vagy sem.
Fazekas Marianna, az ELTE közigazgatási jogi tanszékének vezetője, egyetemi docens szerint az alapkoncepció egy régóta fennálló hiányosságot pótol, amikor a törvényi szabályozásban szétválasztja a közszférában és a magángazdaságban működő jogalanyokat. Az új törvény kiveszi a közfeladatokat ellátó szervtípusokat a Ptk-ból, és erre önálló szabályozást vezet be. Újdonság az is, hogy a költségvetési szervek nyilvántartását is a bíróságokra bízza. Ezzel ésszerű profiltisztítást hajt végre, hiszen a társadalomban működő valamennyi szervezet regisztrációja a bíróságokhoz kerülne át – mondja a szakértő. Fazekas azt is helyesli, hogy a javaslat részeként eltörlik a közhasznú társaságot, és helyette bevezetik a nonprofit társaságot. Az utóbbi főszabály szerint csak jövedelemszerzésre nem irányuló közös gazdasági tevékenységre jöhet létre. A törvénytervezet ezzel párhuzamosan megtiltaná azt is, hogy a minisztériumok közfeladataik egy részét nonprofit társaságba vagy profitérdekelt gazdasági társaságba vigyék át.
Vannak olyan területek is, amelyeken éppen egy közalapítványon keresztül zajlik szinte kizárólagosan a közcélú tevékenység finanszírozása. A filmgyártásra szánt közvetlen állami támogatás 6,2 milliárd forintja a Magyar Mozgókép Közalapítványon folyik keresztül, amelyhez még 100 millió jön a Történelmi Film Közalapítványtól. A hadigondozásról szóló 1994-es törvény alapján szintén egy közalapítványon keresztül finanszírozzák a hagyományosan a tb-rendszerek keretein belül kezelt, éves szinten 3,6 milliárd forintos pénzbeli juttatásokat, ráadásul a nem kifejezetten az ilyen ellátások biztosítására szakosodott Honvédelmi Minisztérium felügyelete alatt.
A közalapítványokkal kapcsolatos koncepciók állandó változtatása vagy éppen a koncepciótlanság már eddig is sokba került az államháztartásnak. Az Oktatásért Közalapítvány például nemrégiben több kisebb közalapítvány összevonásából jött létre, és ez csak egy lépés volt az Állami Számvevőszék által is szorgalmazott bürokrácia-csökkentési lépések sorában. Emellett a korábban a bázis jellegű tervezés miatt pántlikázott pénzek egy része is könnyebben átcsoportosíthatóvá válhat, ami növelheti a kormány újraelosztási mozgásterét is.
Nehéz lehet változtatni, mivel egyes közalapítványok mögött igen erős lobbierő áll. Az idei költségvetés tavaly év végi vitájában például a Magyar Koraszülött Mentők Közalapítvány a parlamenti képviselők szavazatával a kormány javaslata ellenére is 85 millió forinttal megemelt, összesen 312 millió forintos forrást kapott. Már több pénzügyminiszternek is beletörött a bicskája a közalapítvány-gründolási láz megfékezésébe. Legutóbb, a 2006-os költségvetés kapcsán Veres János jelentette be (NAPI Gazdaság 2005. november 10., 2. oldal), hogy a közalapítványokat is magába foglaló fejezeti kezelésű előirányzatoknál százhúsz jogcímen 130 milliárd forintos megtakarítást lehetne elérni, de végül az elképzelés csak írott malaszt maradt.
