Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az EU decemberi csúcsa a pénzügyminiszterek következő ülésére halasztotta a döntést az áfacsomagról. Mi várható?
– Az osztrák elnökséggel teljes az egyetértés abban, hogy mindent meg kell tenni a január 24-i döntés megszületése érdekében. December 31-én lejárt a munkaigényes szolgáltatásokra alkalmazott kedvezményes áfakulcsok átmeneti engedélye. A bizottság türelmi időt adott, a döntésig nem indít szabálysértési eljárást. Az a kilenc tagállam, amely hét éve vezette be a kedvezményes adókulcsot, nem akar visszaállni az eredeti kulcsra, mert az megdrágítaná a szolgáltatásokat a kis javítóműhelyekben vagy az építőiparban, ami válságba sodorná a vállalkozásokat, munkahelyek elvesztésével járna. Két megoldás lehet: meghosszabbítani az elmúlt hét esztendőben alkalmazott kedvezmény érvényességét, és megnyitni a tíz új tag számára. Ha akarnak, csatlakozzanak. De ez csak szükségmegoldás volna. A jó megoldás az lehetne, ha a hét éve elfogadott ideiglenes listát állandósítanánk, azaz bevinnénk az áfatörvény H mellékletébe. Az ott szereplő árukra és szolgáltatásokra ugyanis egyszerű bejelentés után bármely régi vagy új tagállamnak lehetősége van csökkentett kulcsot alkalmazni. Mivel helyi szolgáltatásokról van szó, amelyek nem zavarják az egységes belső piac működését, én ezt a második megoldást ésszerűnek, jónak tartom. De tisztában vagyok azzal, hogy néhány ország (köztük Németország) ellenzi, attól tartva, nyomás alá kerülnek, hogy ők is alkalmazzák a csökkentett kulcsokat, ami költségvetési bevételkiesést eredményezne. Tehát tudom, hogy mi lenne az ideális megoldás, de reálisan nézve azt is tudom, hogy csak olyan megoldás születhet, amivel mind a 25 tagállam egyetért és ez távol lesz az ideálistól.
– Franciaország azt követeli, hogy a kedvezményt terjesszék ki az éttermi szolgáltatásra is…
– Jogosnak érzem, mert a korábbi években a tagországoknak körülbelül fele kiharcolta a csökkentett kulcsot, de aztán a folyamat megállt, és Franciaország már nem tudott bekerülni a körbe. Hiszek a tagállamok egyenjogúságában, ha a tagországok közel felének van rá lehetősége, akkor ez legyen nyitott a többi tagállam számára is. Tehát a kedvezményes áfakulcs fenntartása mellett vagyok, az egész listának hosszú távra történő megerősítését tartanám jónak. Van azonban egy további probléma is. A tíz új tagállam a csatlakozási tárgyalásokon elérte, hogy ideiglenesen megőrizhessen néhány korábban alkalmazott, kedvezményes áfakulcsot. Csakhogy miközben a régieknek örök időkre biztosítva van még a nulla kulcs alkalmazása is, az újak ezen kedvezménye legkésőbb 2010-ben lejár. A tagállamok egyenjogúságára hivatkozva érvelek ezért amellett, hogy itt is legyen lehetőség legalább a meghosszabbításra. Mint ismert, a standard kulcs mellett minden tagállam kétféle kedvezményes kulcsot alkalmazhat, mégpedig az úgynevezett H mellékletben feltüntetett áruk és szolgáltatások esetében. Magyarországon ez most öt és tizenöt százalék. Van azonban egy sor olyan áru és szolgáltatás, amelynek korábban kedvezményes volt az áfakulcsa, de nincs benne a H mellékletben, ezért a tagsággal az megszűnt volna. Erre kaptak átmeneti mentességet. Magyarországon például bizonyos tüzelőanyagok tartoznak ebbe a kategóriába, míg mások egyéb területeken tarthatnak fenn kedvezményeket. Ezek meghosszabbítását a tagállamok egyenjogúságával összhangban igazságosnak tartanám. Persze megoldás lehetne az is, ha a régiek lemondanának a csökkentett kulcsok alkalmazásáról, ami viszont szinte kizárt.
– A nagy munkaintenzitású szolgáltatások esetében vannak, akik szerint munkahelyeket teremt a kedvezmény, mások cáfolják. Mi a brüsszeli vélemény?
– A vizsgálatok nem igazolták, hogy a kedvezmény munkahelyteremtéshez vezet. Ha teremt is új munkahelyeket, ezek száma nem volt kimutatható. Abban viszont egyetértés van, hogy ha megszűnne ez a lehetőség és megemelnék az áfakulcsot mondjuk 5-ről 15, 20 vagy 25 százalékra, akkor ez válságba sodorna egy sor vállalkozást, megszűnne jelentős számú munkahely. Tehát a pozitív hatást nem igazolták a számok, de a negatív hatás borítékolható.
– Az osztrák elnökség láthatóan szívén viseli az áfacsalások kiküszöbölését – ez nem lehet idegen a bizottságtól sem…
– Így van, Grasser osztrák pénzügyminiszter az áfacsalás visszaszorításához kért támogatást. Megállapodtunk, hogy Ausztria és Németország egy-egy nemzetközi konferencia megrendezésével és az ott lefolytatott tapasztalatcserével járul ehhez hozzá, míg a bizottság az első félévben kidolgoz egy stratégiát az adócsalások visszaszorítására. Három lehetőség kínálkozik. Az első a hagyományos, a nemzeti ellenőrző rendszerek hatékonyságának növelése, az információ- és tapasztalatcsere. De van két merészebb ívű elképzelés is. Az egyik az egész áfarendszer átalakítása: a jelenlegi rendszerről, ahol a fogyasztó országában történik az áfa megfizetése, vagyis a rendeltetési hely szerinti adózásról átállni az árut szállító, illetve a szolgáltatást biztosító országában történő áfa megfizetésére, tehát az eredet szerinti adózásra. Ez nagyon jelentős átalakítás, csak többéves munkával hajtható végre, ha megvan rá a szándék. A másik lehetőség, amit az osztrákok és németek támogatnának, sőt szűk körben, bizottsági hozzájárulással már ki is próbálták, áfamentessé tenni a belföldön történő vállalatok közötti értékesítést. Ugyanúgy mint az unión belüli forgalomban. Tehát ha két azonos országbeli cég közötti tranzakciónál az áru nem lépi át a határt, az akkor is áfamentes legyen. Ez kiszűri az úgynevezett körhintacsalás lehetőségét.
