Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Miközben több helyen is részletesen nyilatkozott már róla, teljes egészében sehol sem elérhető a központi közigazgatás megújításáról szóló tervezet szövege. Miért nem nyilvános az anyag?
– Miért kellene nyilvánosnak lennie? A tervezetet a miniszterelnök felkérésére írtam, a mandátumom decemberben lejárt. Menet közben nem lett volna értelme nyilvánosságra hozni a részleteket, utána meg nem én rendelkezem a tervezet további sorsáról. Egyébként úgy logikus, hogy először a megrendelő lássa a megrendelt anyagot. Másrészt én egy szakmai vázat csináltam, amire a választások után a kormányprogramban kell rátenni a politikát. Jelenleg viszont nem lehet megmondani, hogy a győztes politikai erő milyen elemeket akar majd megvalósítani a programból. Harmadrészt a tervezet főbb elemei a szakmai nyilvánosság számára végig biztosítottak voltak, több szakmai vitát is rendeztünk. A kutatóként írt könyvem, amely februárban jelenik meg, tartalmazni fogja a javaslat lényegét. A közreműködők névsora és a program költségei sem titkosak: a költségek minimálisak voltak.
– Akkor vágjunk a közepébe: mi értendő kicsi, hatékony és olcsó államon?
– Semmiképpen sem a semmit sem csináló, passzív állam értendő alatta. Az viszont igen, hogy ne legyen nagyobb annál, mint amit a ténylegesen ellátott állami feladatok igényelnek. Vagyis ne legyen öncélúan gigantomán, ne legyen annál drágább, mint amit a ténylegesen ellátandó állami feladatok megkívánnak. Tehát ne legyen benne felesleges rongyrázás és a teljes lepusztultság egyszerre, mely utóbbi sajnos jellemző közintézményeinkre.
– Miért nem hatékony az állam?
– Azért, mert nem kicsi és olcsó. Magyarország nagy eredménye, hogy 1988 és 1995 között kiépült egy olyan jogállami intézményrendszer, amely a legkényesebb nyugati összehasonlításban is mindig dicséret tárgya. Nem kis eredmény 6–8 év alatt egy ilyen típusú államszervezetet kialakítani. Amikor azonban ezt kialakítottuk, senki nem foglalkozott azzal, hogy ez az államszervezet mennyire hatékony, mennyire eredményes, és főleg azzal nem, mennyire költségérzékeny. A rendszerváltás óta folyamatosan csökken a szakmai színvonal. Az okok: a magyar államszervezet túlpolitizált, túlcentralizált és óriási a vezetői dömping. Ha egy szervezetben a vezetők száma mintegy 30 és mindegyik vezetővel egyeztetni kell – ilyen például a Miniszterelnöki Hivatal –, akkor törvényszerűen lelassul a döntéshozatal.
– A javaslata három új törvényre épül. Az egyik a kormányszervezet rendszeréről, a másik a költségvetési szervekről, a harmadik az állami vagyonról szól. Kezdjük az utolsóval. Mi a legsürgősebb teendő?
– Először is létre kell hozni az egységes állami vagyonkatasztert, ez ugyanis jelenleg nem létezik. Ma még külön szerv rendelkezik az állam pénzvagyonával, külön szerv foglalkozik az államadóssággal, külön szervezet intézkedik az állami követelések és tartozások behajtásával kapcsolatban, egy másik önálló szervezet, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezeli az állam tulajdonában álló műkincseket és ingatlanokat; az állami tulajdonú társaságok értékesítése pedig az ÁPV. Rt jogköre.
– Mennyi idő alatt lehet az egységes vagyongazdálkodási és államkincstári szervezetet létrehozni?
– A következő kormányzati periódus végére ez fokozatosan kialakítható. Az ÁPV Rt.-t és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot már 2006 végére meg lehetne szüntetni. Az előfeltevések szerint összesen 30-40 közszolgáltató vállalat maradna állami tulajdonban, amelyek kincstári társaságként működnének tovább. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az egységes államkincstári szervezet a felállítandó államkincstári tanács alatt relatíve független maradna a mindenkori kormánytól.
– Javaslatának második nagy csoportja a költségvetési szervek újragondolása. Mi a gond velük?
– Minden. Jelenleg a költségvetési szervek területén zűrzavar van. A változtatás értelme, hogy a jövőben nem lesz szükség társaságba rejtett minisztériumi háttérszervezetekre, és a törvény megtiltaná a minisztériumoknak, hogy elbújtassák az apparátusukat. Megszüntetni javasoljuk a kormányzati közalapítványokat, a közhasznú társaságokat, valamint az országos hatáskörű szervek egy részét. Miért kellene például a házinyomdát vagy egy üdülőt közhasznú társaságba kiszervezni? Ezek közüzemek, amelyekre a költségvetési gazdálkodás speciális szabályai alakítandók ki.
– Pontosan milyen intézmények tartoznának a költségvetési szervek körébe?
– A javaslatom többféle költségvetési szervet ismer. Lennének közhatalmi költségvetési szervek, ahol természetesen köztisztviselők dolgoznak, tipikusan ilyenek a minisztériumok. Lennének közintézmények, amelyeknek több alfaját kell kialakítani. Az alfajok egyike a közintézet (iskola, óvoda, kórház, kutató-fejlesztő intézet). A másik a fentebb már említett közüzem, amely technikai szolgáltatást nyújtó költségvetési intézmény, gyakorlatilag a közigazgatás rezsiszervezete. A vezető mind a két intézménynél köztisztviselő, mindenki más a Munka törvénykönyvének hatálya alá tartozik. Erre mutat példát Ausztria; az osztrákoknál az iskolaigazgató köztisztviselő, de a tanár nem. Az állami üdülő vezetője köztisztviselő, a takarító nem.
– Lehet-e teljes értékű a javaslatának ez az eleme anélkül, hogy ne rendeznék a köztisztviselői-közalkalmazotti jogállást?
– Persze hogy nem, de erre külön javaslat készült. Ha ezt a szervezetjogi alapot most megcsinálnánk, mondjuk a 2006-os választások után egy éven belül, akkor arra rárakható a köztisztviselői-közalkalmazotti jogállás rendezése. Ebben a kérdésben is politikai döntést kell hozni. Az általunk készített szervezeti javaslat mindkét variánshoz tud alkalmazkodni.
– Ott tartottunk, hogy többfajta közintézmény lenne, a közintézetekről és a közüzemekről már beszéltünk. Melyek a következők?
– Az önkormányzó költségvetési szerv a harmadik, ilyen például egy egyetem. Végül lenne a költségvetési célalap, amely felváltaná az államháztartás rendszerén kívül lévő, és az Állami Számvevőszék által jogosan bírált közalapítványok többségét. Közalapítványokat terveink szerint a jövőben csak törvény hozhat létre. Közhasznú társaság sem lenne, mert a közintézet és a közüzem elegendő erre a célra.
– Utolsónak maradt a kormányszervezet újragondolása. Ön mit változtatna a mindenkori kormány munkáján?
– Ma olyan részstratégiákkal találkozhatunk, amelyek nem illenek össze. A kormány legalapvetőbb feladata ezért az összkormányzati stratégia kialakítása. A másik, hogy ha egyszer döntés születik, legyen határozott annak végrehajtása. Ne sikkadjon el a végrehajtás, és intézményesen ellenőrizzék azt. A harmadik, hogy az állam hatósági, jogállami jellegének megtartásával a hangsúly egyre jobban helyeződjön át a közszolgáltatásokra. A negyedik, hogy legyenek intézményes fékek a túlcentralizálás és a vezetői állások elburjánzásával szemben. Ez nem könnyű feladat, mert a politikának az az érdeke, hogy növelje a vezetői állásokat. Hiszen valahogy honorálni kell, ha valaki hozott a pártnak ötezer kopogtatócédulát. „A Jóskának komoly politikai érdemei vannak, hát csináljunk neki egy hivatalt.” Ugyebár ez már Mikszáth műveiből is ismert.
– Pontosan milyen intézményes fékekre gondolt?
– Például, ha törvényben mondjuk ki, hogy egy minisztériumban csak egy politikai államtitkári poszt létesíthető. Vagy ha kimondjuk, hogy a minisztériumoknak csak olyan dekoncentrált szerveik lehetnek, amelyeket törvény lehetővé tesz. Vagy ha kimondjuk, hogy kormánybiztost csak akkor lehet kinevezni, ha a rábízandó tevékenység nem tartozik egyetlen tárca feladatkörébe sem, és a kormánybiztosi megbízatás maximum két évre szólhat, és nem örökre. A Pénzügyminisztérium ma a legnagyobb létszámú tárca. Ha ott elegendő négy helyettes államtitkár, akkor a kisebb minisztériumokban miért kell hat?
– Térjünk rá a minisztériumokra. Javaslata szerint a minisztériumok elsődlegesen stratégiával, szabályozással és nemzetközi, illetve civil kapcsolattartással foglalkoznának. A dereguláció során milyen hatásköröket, feladatokat vonna el a minisztériumoktól?
– Mindent, ami nem fér bele a minisztériumok fentebb említett alaptevékenységébe. A cél az, hogy a minisztérium ne foglalkozzon hatósági teendőkkel, intézményirányítással és pénzosztogatással. Meg kell tehát rostálni az úgynevezett országos hatáskörű szerveket. Azokat a hivatalokat, amelyek nem töltenek be hatósági feladatokat (mint például a Meteorológiai Intézet), át kell minősíteni közintézménynek. Indokolatlan, hogy minden tárcának legyen megyei szervezete, sőt van olyan tárca, amelynek kilenc különböző dekoncentrált szerve van. A hatósági feladatok egy részét újra visszaadnám a kamaráknak, másik részüket az önkormányzatoknak, harmadrészüket a ma még nem létező régióknak.
– Ismét egy olyan elem, amely régóta rendezésre vár.
– Pontosan. A régiók kialakítására óriási szükség van, hiszen az Európai Unió regionális alapú. Bár a magyar gazdaság benne van Európában, a magyar állam többek szerint nincs. Ezért a közigazgatás reformja, a hatékony állam kialakítása nem képzelhető el a területi államreform nélkül, decentralizálás nélkül, dereguláció nélkül.
– Mi a funkciója a miniszternek ebben a rendszerben? Régebben azt mondta, hogy a miniszter ne pártember legyen, hanem szakember.
– Azért nem teljesen ezt mondtam. A javaslat abból indul ki, hogy a miniszter alapvetően a kormány tagja, tehát elsődlegesen az összkormányzati stratégia képviselője a tárcánál és nem a tárca érdekképviselőjének kell lennie a kormányban. Mint kormánytag szükségképp politikus, de egyben képesnek kell lennie a minisztérium szakmai vezetésére is. A miniszter egy személyben politikus, közigazgatási vezető és menedzser.
– Állítana-e új szakmai követelményrendszert a központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselői kar elé?
– Természetesen. Be kell vezetni a teljesítménykövetelmény rendszerét, a minőségbiztosítási rendszert és a költségelemzési rendszert. Ez utóbbit a Miniszterelnöki Hivatalban már ki is dolgozták. Az átalakítás humánpolitikai reform nélkül nem vihető végbe. Ezen most sokan dolgoznak.
– A főtisztviselői karral kapcsolatban mi az elképzelése?
– Megoszlanak a vélemények. Az angolszász országokban nincs ilyen, a német típusú közigazgatásban van. Bokros Lajos feudálisnak nevezi, és az eltörlését javasolja. Én úgy gondolom, hogy ha már az előző kormány megcsinálta, ne töröljük el. Azt viszont megszüntetném, hogy vezetők és pályakezdők kapják. Komikus, ha valaki az első munkahelyén rögtön főtisztviselőként indít. Szerintem a főtisztviselői kinevezés annak a beosztottnak való, aki 15-20 éve a közigazgatásban dolgozik, nincsenek vezetői képességei, viszont nagyon jó szakember. Tehát a kiemelkedő munkát ne az államtitkári kinevezéssel honorálják, mint most, hanem csináljanak a munkatársból főtisztviselőt.
– A mandátuma kizárólag a központi közigazgatás rendbetételére vonatkozott. Ön szerint ez elindíthat egy szélesebb körű államreformot, amely az önkormányzati rendszer, az egészségügy átalakítását is magával hozhatná?
– Igen, a kormányzás modernizálása jelentős húzóerő lehet. Míg a teljes államreformhoz új alkotmány és a kétharmados törvények sora kell, a kormányzati szervezeti reformhoz alig kell törvényhozás. A szándék mindenesetre az, hogy a kormány elkezdi a reformot, és ennek át kell mennie egy szélesebb államreformmá. Ha normális politikai körülmények fognak kialakulni a választások után, akkor szerintem a kormányzati reform mellett a területi államreform is megoldható.
– Milyen menetrendet határozott meg a reformok végrehajtására?
– Az átalakítást a következő kormányzati ciklus végére szerintem le kell zárni. Ezen belül a javasolt intézkedések 80 százalékának 2007 végére kész kell lenniük. Én azt tartanám egyébként helyesnek, ha a mintegy 20 százalékos csökkentést jelentő enyhébb változattal indulnánk és 2010-re, azaz a kormányzati ciklus végére jutnánk el az egyharmados szervezeti csökkentéshez.
(Az interjú teljes szövegét a www.napi.hu oldalon olvashatják.)
