– Január elsején tucatnyi munkaügyi program és intézkedés lépett életbe. Melyektől várja a leglátványosabb eredményt?
– Legjelentősebbnek a járulékkedvezményt tartom. Annak a mikro-, kis- vagy közepes vállalkozásnak, egyéni vállalkozónak, illetve nonprofit szervezetnek, amely három hónapja regisztrált álláskeresővel bővíti létszámát, egy évig nem kell semmilyen munkáltatói járulékot fizetnie a minimálbér 130 százaléka után. Ez az intézkedés potenciálisan összesen 900 ezer munkáltatót és 300 ezer munkavállalót érint.
A jelenlegi közmunkaprogramhoz hasonló sem volt még Magyarországon, ez 25 ezer embernek biztosít 6-7 hónapra napi 6 órás munkát, ráadásul emellett 2006-ban még 3 milliárd forintot tudunk – a mostani 7 milliárd mellett – fordítani ilyen célra.
A szakképzés terén a Lépj egyet előre program nyújt segítséget: akiknek nincsen szakképzettségük, most ingyen szerezhetnek, a tartósan szakemberhiánnyal küszködő vállalkozások – ilyenből elég sok van ma Magyarországon – pedig ingyen képeztethetik a dolgozóikat.
– Az, hogy a járulékkedvezmény 300 ezer munkavállalót érinthet, gondolom nem azt jelenti, hogy 2006-ban 7-8 százalékkal bővülhet a foglalkoztatás.
– Természetesen az intézkedés nem mindenkinek jelent megoldást: a három hónapnál régebben regisztráltak több mint fele már egy éve nem dolgozott, ők jelentős mértékben elvesztették munkaképességüket, a munkaadók nem őket keresik elsősorban. Én 30-40 ezer főnél már sikeresnek mondanám az intézkedést – ez a kisvállalati körben egyébként reális nagyságrend. Azzal az álláskeresővel pedig, akin nem segít a program, más eszközökkel lehet foglalkozni.
– A most bevezetett teljes járulékkedvezménynek volt egy 50 százalékos kedvezményt kínáló elődje, amelyet az APEH év végi adatai szerint alig több mint száz ember után érvényesítettek. Van biztosíték arra, hogy a mostani nem jut hasonló sorsra?
– Az előző kedvezmény, amely 2005. január 1-jétől lépett életbe, nem volt ennyire általános. Csak három társadalmi csoportra koncentrált, a pályakezdőkre, a gyesről, gyedről visszatérő anyákra és az 50 év fölöttiekre. Emellett tele volt nehezítésekkel: kilenc hónapra szólt, a kedvezményt csak ezt követően lehetett visszaigényelni, és további három hónapig kellett foglalkoztatni még a felvett dolgozót. Év közben azt tapasztaltuk, hogy az okosabb vállalkozások kihasználták ezt a lehetőséget, de általánosan nem terjedt el. Vállalatok legfelső, illetve személyzeti vezetőivel való konzultációim során az derült ki, hogy túl bonyolult a rendszer, ezzel nem tudnak tervezni, ez számukra csak bónusz lehet, de erre építeni nem tudnak. Ezért léptünk egyet tovább.
– Mennyire befolyásolják a minisztérium, a munkaügyi miniszter tevékenységét a statisztikák?
– Nincs ma Magyarországon olyan adatfelvétel, amely ténylegesen leírná a munkaerő-piaci helyzetet. Sem a KSH, sem az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, sem az EMMA adatai nem pontosak. A KSH szerint 300 ezer, az ÁFSZ szerint 400 ezer körüli a munkanélküliek száma, de ebben nincsen benne a nem látható munkanélküliség, vagyis ténylegesen még ennél is jóval több embernek nincsen munkája. Egyes politikusok már tizedszázaléknyi mozgások alapján ítélnek, ami teljességgel szakszerűtlen, a statisztikák csak a tendenciákat írhatják le jól.
– Többször elhangzott mostanában, hogy a munkaügy elsődleges célja a foglalkoztatás bővítése: ez hogy áll a statisztikák tükrében?
– A magyar gazdaság és a magyar emberek számára is kulcsfontosságú, hogy bővüljön a foglalkoztatás, ami megvalósult, ha nem is olyan ütemben, mint azt mindenki szeretné. Ma 90 ezer emberrel több dolgozik, mint 2002 első negyedévében – és ha már a statisztikáknál tartunk, nem lehet olyan időszakot találni a ciklus négy éve alatt, amelyhez képest csökkenést lehetne kimutatni.
Közben egy minőségi átmenet is zajlik a magyar gazdaságban: megszűnnek az egyszerű, betanított, szalag melletti munkák, szűkülnek azok az ágazatok, ahol nagy az élőmunkaigény, és azok pörögnek, amelyek inkább a technológiára építenek. A magyar gazdaság növekedésének alapja a hatékonyság és a termelékenység, nem pedig a létszám bővülése. Ilyen körülmények között a foglalkoztatás bővülése még inkább becsülendő.
– Mennyi volt ez tavaly?
– Az előző év nem alakult jól ebből a szempontból, inkább stagnált, mint növekedett a foglalkoztatás, 15 ezerrel lehetnek többen a munkaerőpiacon most, mint 2004-ben. A 2002–2004 közötti időszak jobb eredményeket hozott, és 2006 is jó lesz. Idén egy százalék körül lesz a foglalkoztatottak számának növekedése – igaz, a konvergenciaprogramban csak 0,3 százalék körüli növekmény szerepel, de ebbe a dokumentumba nem lehetett optimistább számot beletenni, nehogy aztán ezen bukjon el.
– Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nemrég azt mondta, hogy teljes foglalkoztatottságot kell elérni Magyarországon.
– Orbán Viktor nem mond újat. Igen, szerintem is legyen teljes foglalkoztatás Magyarországon. De azt elfelejti hozzátenni, hogy mennyi idő alatt, és hogyan lehet ezt elérni. Azt sugallja, hogy egy kormányzati ciklus alatt ez megvalósítható. Ma Magyarországon 57 százalékos a foglalkoztatási ráta, teljes foglalkoztatásnak pedig a 70 százalékost tekintjük. Ez tehát 13 százalék differenciát jelent. Az ismérveink szerinti teljes foglalkoztatottság elérésének reális időtartama tizenöt-húsz év, ha figyelembe vesszük, hogy gazdasági elemzők szerint Magyarországon tartósan 4–4,5 százalékos GDP-növekedés érhető el, amely mellett 0,5–1 százalékos foglalkoztatásbővítés valósulhat meg.
– Korábban szó volt arról, hogy azokat, akik áttérnek az ekhóra, munkaügyileg rendezettnek tekinti majd az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF). Van ennek nyoma valahol?
– Nem. Nem is lehet, ez egy félreértés. Sem a pénzügyminiszter az APEH-nak, sem a munkaügyi miniszter az OMMF-nek nem adhat olyan utasítást, hogy kit ellenőrizzen és kit ne – csak felügyelik ezeket a szerveket. A felügyelők a munkaviszonyt ellenőrzik, és ha olyan szituációval találkoznak, hogy munkaviszony van, munkaszerződés viszont nincs, akkor jogukban áll az adott szerződést színleltnek minősíteni.
Az ekhóval a művészeti élet és médiavilág számára jött létre egy új adózási lehetőség, de ez a munkajogi szabályokban semmiféle változást nem hozott. Új helyzetet teremt, amelyben az adózónak választania kell: fenntartson-e egy korábban valószínűleg színleltnek minősülő helyzetet, vagy – mivel belépett egy kedvező adózási forma – annak nevezi a szerződését, ami. Erre mindenkinek van egy fél éve. Amit vállaltunk ezzel kapcsolatban, az volt, hogy mindenki számára tegyük világossá, hogy milyen elvek, szempontok alapján ellenőriznek a felügyelők.
– Mi lesz a munkaügyi ellenőrzés célkeresztjében 2006-ban?
– Minden, ami fekete és szürke foglalkoztatásnak minősül: a színlelt szerződések, a be nem jelentett munkaviszony, a ki nem fizetett túlórák, a teljes munkaviszonyt leplező részmunkaidős szerződések. Folytatódik a kiemelt ellenőrzés az építőiparban, az idegenforgalom, a vendéglátás és a mezőgazdaság terén. Az OMMF minden olyan bejelentésre reagálni fog, amely fekete foglalkoztatásra utal; legyen az munkavállalói, szakszervezeti vagy névtelen bejelentés, vagy akár a média által feltárt ügy.
A cél az, hogy a fekete és szürke foglalkoztatást a lehető legkisebb mértékre visszaszorítsuk. Ez a munkavállalók, a munkáltatók és a kormányzat érdeke is. Nincs ugyanis annál kiszolgáltatottabb helyzet, mint feketemunkásnak lenni: se biztosítás, se nyugdíj, se egészségbiztosítás, se álláskeresési támogatás, se munkavédelem.
Valamit végre tudomásul kellene venni: ha az a munkáltatók kérése, hogy csökkenjenek az adók és járulékok, akkor először fizesse meg mindenki, amit kell, aztán lehet rajta csökkenteni. Ma Magyarországon kevesen fizetnek sokat – és ez a vállalatokra és a magánemberekre is igaz. Ezt meg kell fordítani: ha mindenki fizet, akkor utána egységesen lehet lenyomni a terheket. A kormány érdeke a tiszta, átlátható munkaerőpiac, a stabilan befolyó adó- és járulékbevételek és a kiegyensúlyozottabb, nem hiánnyal terhelt költségvetés. A világon sehol nem tudták eddig megoldani, hogy adó és járulék fizetése nélkül lehessen igénybe venni az állami szolgáltatásokat, az egészségügyet.
– Tárgyalásaiból mi derült ki, mely uniós államok nyithatják meg munkaerőpiacukat az idén a magyar munkavállalók előtt?
– A 15 régi tagország felével tárgyaltam mostanáig, ezek közül Finnország valószínűleg megnyitja a munkaerőpiacát. Ausztria és Németország továbbra is fenntartja a korlátozásokat – végső döntés azonban csak az utolsó pillanatban, májusban születik majd mindenhol.
– Eközben egyre több külföldi jut munkalehetőséghez Magyarországon. Mekkora a részesedésük a magyar munkaerőpiacon?
– Növekvő a szerepük, bár pontos számot nem nagyon lehet mondani. Elsősorban a velünk együtt csatlakozott államokból vannak itt sokan, és biztosan sokan érkeznek majd a további belépőktől is. Arra kell a kormányzatnak ösztönöznie a magyar vállalkozásokat, hogy elsősorban a magyar munkavállalókat alkalmazzák, az embereket pedig abban kell segíteni, hogy versenyképes szaktudásra tegyenek szert, hogy inkább őket válasszák a munkáltatók. Magyarországnak nem az olcsóságban kell versenyeznie, hanem a szaktudásban – ebben kell a kormánynak minden segítséget megadnia.
– Közismert, hogy azért is alkalmaznak például a Közép-Dunántúlon szlovák vagy román munkaerőt, mert a magyarok nem hajlandóak odatelepülni vagy akár csak nagyobb távolságra ingázni. Miért ódzkodnak ennyire ettől?
– A magyar munkaerőpiac valóban nagyon merev. Nem szívesen utaznak az emberek 50–100 kilométert a munkahelyre, és nem is szívesen költöznek el. Természetesen javult a helyzet az utóbbi időben, de van még bőven tennivaló, főleg a közlekedésszervezés és a lakásügy terén. De nem csak a klasszikus értelemben vett földrajzi mobilitás alacsony, hanem a szakmák közötti és a foglalkoztatási formák közötti is. Ezeken is változtatni kell, hogy rugalmasabbá váljék a piac.
Bodolóczki Linda