Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jelek szerint végleg eltemethetjük a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapot. Az alapot kezelő Magyar Államkincstár illetékese, Seresné Hermann Mária a NAPI Gazdaság kérdésére elmondta: az alapnak 2005 májusa óta nem sikerült új szerződést kötnie, annak ellenére sem, hogy egy közbeszerzési eljárás alapján a kártalanítási szerződések előkészítésében az Allianz-Hungária Biztosító Rt. üzletkötői is részt vesznek. Az alappal szerződést kötők száma az elmúlt fél évben – döntően a díjfizetés elmulasztása miatt – 22-vel csökkent, így az alap ma mindössze 187 ingatlant véd. Anyagi erőforrása ennél lényegesen többre lenne, hiszen az alapításkor kapott 147,8 millió és a 2005-ös 84,5 millió forintos összeg után a 2006. évi költségvetés is elkülönít 83,5 millió forintot az alap számára. Az alap működési kiadásainak fedezetén felül ez az összeg lenne hivatott fedezni a kártalanításokat is, ám mint a Magyar Államkincstártól kapott statisztikából kiderül, a piaci biztosítók által fel nem vállalt kockázatú területen (például ártérben) álló ingatlanokra is „biztosítást” jelentő alappal szerződők közül eddig összesen két (ugyanazon ingatlanra kötött) szerződés után kellett fizetnie az alapnak, együttvéve mindössze 200 ezer forintot. Eközben 3,1 millió forintnyi díjat fizettek be a szerződők.
Miközben az öngondoskodásra építő alap a jelek szerint nem adható el az egyéneknek, és az érintett önkormányzatok sem nyújtanak segítséget a terjesztésében, az állam csak 2005-ben több mint másfél milliárd forintot volt kénytelen kártérítésként kifizetni a természeti csapások által sújtott települések 5526 részben vagy teljesen lakhatatlanná vált lakása tulajdonosának kártalanításként. Kozári László, a katasztrófavédelem főosztályvezetője szerint az ilyen kártalanítási eljárás sokszor igen hosszadalmas, 3-4 hónap is eltelik, amíg az érintettek – a helyi jegyző közreműködésével – hozzájutnak az összeghez. A vis maior keret terhére megítélt pénzekre ugyanakkor nem lehet biztosan számítani: az ilyen jellegű felhasználásról minden alkalommal egyedi kormánydöntés születik. S bizony tavaly is volt olyan terület – a nagy, országos visszhangot kapott káresemények színhelyével ellentétben –, ahol hiába volt árvízkár, nem jött állami pénz.
A kormányzat ugyanakkor lépni készül. Mint arról korábban már beszámoltunk (NAPI Gazdaság, 2005. július 29., 1–4. oldal), a Belügyminisztérium kormány-előterjesztést készített, amely szabályozná a vis maior keret katasztrófa esetén történő felhasználását. Híreink szerint a lakosság esetében szűkülne a kárenyhítés mértéke – pontosan azért, hogy az érintetteket legalább a minimális öngondoskodásra, például a Wesselényi-alaphoz való csatlakozásra ösztönözzék. Módosulna az önkormányzati károk esetében is a vis maior keret felhasználhatósága: csak a kötelező feladatot ellátó intézményben keletkezett károkra adnának – igaz, teljes körű – térítést, illetve a közlekedésbiztonsági okokból szükségessé vált útfelújításokat fedeznék a központi káralapból.
