Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Nem volt eseménytelen a 2005-ös esztendő; végül is milyen lett a mérleg?
– Ha az alapján mérlegelünk, hogy mit vállaltunk erre és mit sikerült teljesíteni, azt gondolom, nem volt rossz évünk. A Gyurcsány-kormány 2004-ben úgy döntött, hogy nem egy reformra, hanem több reformértékű intézkedésre van szükség. A célokat és a prioritásokat a népegészségügyi programban fogalmaztuk meg, ennek eléréséhez azonban szükséges a rendszer átalakítása, ezt segítette a megtett 21+1 lépés. A hosszú távú fejlődést pedig az NFT2 biztosítja. Mivel egyszerre maximum négy-öt prioritással rendelkező programot lehet koordinálni, így került a legfontosabb területek közé a nők, a gyermekek és a családok egészsége.
– Vannak már kézzelfogható eredmények is?
– Az egyik legfontosabb, hogy a szűrőprogramnak köszönhetően csökkent az emlőrákban elhunytak száma. A parlagfű elleni küzdelem az elmúlt évek legnagyobb kudarca volt, bár tavaly már 20 százalékkal csökkent a parlagfű pollenkoncentrációja.
– A hosszú távú eredményekhez azonban elengedhetetlen a rendszer átalakítása is.
– Ez is megkezdődött, méghozzá azzal, hogy kimondtuk: Magyarországon egységes, szolidaritáselvű, biztosítási alapon nyugvó egészségügyi ellátás működik. Ez a mintegy 3,5 millió járulékot fizető ember számára eddig is világos volt, mint ahogy az is, hogy a társadalomnak szolidaritást kell vállalnia azokkal, akik nem tudnak járulékot fizetni – ilyenek a gyerekek, a nyugdíjasok vagy a munkanélküliek. Ugyanakkor ez a szolidaritás nem vonatkozik arra, aki, bár tudna, mégsem járul hozzá a közös teherviseléshez. Emiatt szükséges bevezetni a háromszintű ellátási rendszert. Ebben az első szinten az emberi jogon járó szolgáltatások lesznek, amelyek mindenkinek alanyi jogon járnak – ilyen a mentés, a járványügy vagy a vérellátás.
– Mi tartozik a második szintbe, és hogyan működik majd a jogosultság ellenőrzése, illetve az utólagos pénzbehajtás?
– Természetesen lesznek helyzetek – az egyes körön kívül is –, amikor nem lehet figyelembe venni a jogosultság meglétét, ilyenek a sürgősségi és életmentő beavatkozások. Ám utólag ezen beavatkozások árát ki kell majd fizetnie az arra jogosulatlannak. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a pénzbehajtás nem a kórházak dolga lesz és az intézmények finanszírozása független marad az ellátottak járulékfizetésétől.
A befizetett járulékok sem egy felhasználható keretet jelentenek majd; vagyis a második szintbe tartozik szinte valamennyi egészségügyi szolgáltatás, amelyért jelenleg sem kell a betegeknek fizetniük. A pontos kidolgozás során azonban nem konkrét beavatkozásokat határozunk majd meg, hanem ellátási köröket, „betegségcsomagokat”.
Mindez nem a szolgáltatások csökkentését, hanem a határok meghúzását jelenti. A harmadik szint szolgáltatásai lesznek a fizetősek, ilyen például a kiemelt hotelszolgáltatás, illetve az esztétikai műtétek. Lesznek kényes témák is, például mi van akkor, ha valaki úgy dönt, hogy nem akar gyereket, elkötteti a petevezetékét, majd meggondolja magát. Ebben az esetben nem biztos, hogy az államnak kell a művi megtermékenyítést finanszíroznia.
– Mi a helyzet az ellátási rendszerrel, hiszen ott is jelentős fejlesztésekre van szükség.
– Ezen a területen a sürgősségi ellátás fejlesztése volt az egyik legfontosabb rész. Megkezdődött a mentőszolgálat gépparkjának és állomásainak korszerűsítése, valamint a sürgősségi osztályok, fogadóhelyek fejlesztése, a centrumok kiépítése. Az országban kijelölték azokat a centrumokat, ahol éjjel-nappal biztosítják a betegek fogadását és a szövődményeket is tudják majd kezelni. Folytatódik az onkológiai és kardiovaszkuláris centrumok felállítása is; a cél az, hogy egy helyen történjen a diagnosztizálás, a kezelés, a műtéti beavatkozás, a krónikus gondozás és a rehabilitáció.
– Nemrég ismét napvilágot látott egy olyan jelentés, amely szerint a kis kórházak csőd közeli állapotba kerülhetnek 2006-ban. Hogyan alakul majd az intézmények sorsa?
– A kórházaknak előbb-utóbb követniük kell a rendszer átalakulását. Nem a kórházi ágyak száma sok, hanem az elosztás rossz. Hiány van krónikus, szociális vagy rehabilitációs osztályokból. Több kórház is bevezette a mátrixrendszert, vagyis nem ágyhoz, hanem funkcióhoz kötik az ellátást, arra biztosítanak ágyat, amire szükség van, így jelentősen csökkenthető a kihasználatlan ágyak száma.
Az a kórház ugyanis, amely csaknem százszázalékos ágykihasználtsággal működik, nem mehet csődbe. Tény, hogy van mintegy 30 olyan intézmény, amely évek óta csőd közeli állapotban van és képtelen ebből a helyzetből kilábalni, ott a tulajdonosnak bizony el kell döntenie, érdemes-e fenntartani az adott kórházat.
– Sokan azon a véleményen vannak, hogy az intézményi átalakulás egyik legnagyobb gátja a jelenlegi kusza tulajdonosi rendszer. Ez változhat-e a jövőben?
– Ha valóban működik majd a biztosításelvű ellátási rendszer, ahol az állam felelőssége az ellátás biztosítása, akkor feleslegessé válik az önkormányzatok mostani kötelezettsége. Hiszen a biztosító vásárol majd szolgáltatásokat, így átalakulnak az érdekeltségi rendszerek is. Ugyanakkor fontos, hogy a regionális egészségügyi tanácsok szerepvállalása erősödjön, éppen ezért jövőre a meglévő kapacitások újraosztásakor ezen tanácsok 10 százalék volumenről dönthetnek majd, hiszen ezek látják a legjobban, hogy az adott régióban hol kell fejleszteni és hol kell leépíteni.
– Melyek lesznek a következő lépések?
– A mentális betegségek és a stroke kezelése lehet a két következő nagy csomag, és itt is egy a szakma által kidolgozott programot szeretnénk megvalósítani. A 2006-os költségvetés eléggé feszes; ám nem látszik a sorokon, hogy fejlesztési programokra 50 milliárd forintot költhetünk, így 13 intézmény kaphat majd cél-, illetve címzett támogatást. Uniós forrásokból további 13 milliárd forint épülhet be az egészségügybe, így folytathatjuk a megkezdett munkát, a fejlesztéseket, de továbbra is dolgozni kell azon, hogy megszűnjenek a felesleges párhuzamosságok.
