Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az előzetes várakozások szerint a jövő év végén Magyarországon lesz a legalacsonyabb az infláció a régióban. A jegybank 2006 végére 1,1 százalékos, az elemzők ennél magasabb, 2,06 százalékos 12 hónapra visszatekintő áremelkedési ütemet prognosztizáltak. Igaz, semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy emögött jelentős egyszeri hatás húzódik meg, jelesül az áfa januári csökkentése. Számolni kell azonban egy sor bizonytalansági tényezővel: a kiskereskedők jelentős része karácsony előttre hozta az áfavágást, az üzemanyagok esetében még korábbra esett a csökkentés, ami visszafogja a bázishatások mértékét. Kérdés emellett az is, hogy mit mutatnak a béroldali várakozások, valamint hogy merre mozog az olaj ára 2006-ban, s a magas energiaárak mennyiben épülnek be az inflációs várakozásokba és a nominálbérekbe. A munkapiacot ellentétes hatások érik: a minimálbér-emelés továbbgyűrűző hatásai fokozzák a bérinflációt, s ezzel a költségoldali inflációs tényezők szerepét, a társadalombiztosítási járulék 2007-es csökkentése viszont mérsékli a munkaerő költségeit. Nagyban függhet továbbá a mutató alakulása a költségvetési költekezés mértékétől, valamint a külső inflációs környezettől. A jelenlegi kedvező globális inflációs környezetben megfordulni látszanak a folyamatok – az MNB szerint. A maginfláció globálisan jellemző csökkenése, valamint a verseny fokozódása jövőre még mérséklő hatást gyakorol a magyar inflációra, hosszabb távon azonban visszaszorul e hatás jelentőssége.
Az egyszeri hatásoktól eltekintve 2,3–2,8 százalékos lehet a jövő év végi infláció, ami „belefér” a jegybank inflációs céljába, és a 2007-től érvényes hároméves árstabilitási sávba is. Ez befektetői szempontból mindenképpen kedvező – vélekedik Pintér András, az Inter-Európa Bank elemzője. A következő években a várhatóan árstabilitás-közeli magyar infláció nem lóg ki a térség többi csatlakozó országának áremelkedési ütemei közül.
A maastrichti inflációs kritériumok szempontjából a régió konvergenciája erősödött, ám Magyarország esetében ez még törékenynek nevezhető. Részben a nemzetközi dezinfláció kedvező hatásainak, részben az erős forintnak köszönhetően az importált termékárak növekedési üteme alacsony. Emellett a piaci szolgáltatások inflációja megrekedni látszik 6 százalék körül, ami mögött feltehetően a mérséklődő, de továbbra is magas fajlagos költségszint, valamint az inflációs várakozások állhatnak. Ez arra utal, hogy a belföldi inflációs nyomás nem múlt el teljesen, s így fennáll annak veszélye, hogy az infláció tartósan a maastrichti kritériumszint fölött tanyázhat – főleg, ha a jelenlegi dezinflációs hatások gyengülnek. Így jelentős maradhat a monetáris politika dezinflációs szerepe, annál is inkább, mivel jövőre a költségvetési politika keresleti hatása várhatóan nem mérséklődik.
